Читать онлайн книгу "A Sárkányok Dühe"
A SГЎrkГЎnyok DГјhe
Morgan Rice
A Varázslö Gyűrűje #3
A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰BEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba. --Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto Mattos A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE cГmЕ± besztszeller sorozat harmadik kГ¶tete A SГЃRKГЃNYOK SORSA. A sorozat elsЕ‘ kГ¶tete, Г©spedig A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE – INGYEN letГ¶lthetЕ‘! A SГЃRKГЃNYOK DГњHE (A varГЎzslГі gyЕ±rЕ±je 3. kГ¶tete) mГ©lyebben belevon minket Thor harcossГЎ alakulГЎsГЎnak hЕ‘sies utazГЎsГЎba, jelen leszГјnk hЕ‘sГјnkkel egyГјtt a TЕ±ztenger ГЎtkelГ©sГ©n mikГ¶zben a SГЎrkГЎnyok KГ¶dszigetГ©re Г©rkezik. Ez egy lehetetlen hely, a vilГЎg legedzettebb harcosainak otthona, ahol Thor ereje Г©s kГ©pessГ©gei mГ©lyГјlni fognak, mikГ¶zben az edzГ©seken rГ©szt vesz. BarГЎtaival valГі kapcsolata egyre mГ©lyГјl, mikГ¶zben kГ¶zГ¶sen elkГ©pzelhetetlen csapГЎsokat Г©lnek ГЎt. Az elkГ©pzelhetetlen szГ¶rnyekkel valГі talГЎlkozГЎsuk folyamГЎn, a szГЎz vitГ©z hamarosan ГЎttГ©r az edzГ©srЕ‘l egy Г©let-halГЎl harcra. Ezt nem fogjГЎk mindanyian tГєlГ©lni. ГљtkГ¶zben Thort gyГ¶tГ¶rni fogjГЎk ГЎlmai, Г©s Argonnal valГі rejtelmes talГЎlkozГЎsai, mindezek, Г¶nmaga minГ©l job megismerГ©sГ©re, Г©desanyja Г©s ereje eredetГ©nek felderГtГ©sГ©re kГ©nyszerГtik a hЕ‘st. Fel kell fedeznie, hogy mi a sorsa?A GyЕ±rЕ±ben a dolgok mind rosszabbra Г©s rosszabbra fordulnak. Mivel Kendricket bГ¶rtГ¶nbe zГЎrjГЎk, Gwendolyn kГ¶telessГ©gГ©nek tartja, hogy megmentse Е‘t Г©s a GyЕ±rЕ±t testvГ©re, Gareth elГЎrulГЎsГЎval. FiГєtestvГ©re, Godfrey segГtsГ©gГ©vel nyomozГЎst indГt Г©desapja gyilkosГЎnak kiderГtГ©sГ©re, ГєtkГ¶zben a kГ©t szereplЕ‘ sokkal kГ¶zelebb kerГјl egymГЎshoz, egyesГјlnek kГјldetГ©sГјkben. Mivel tГєl mГ©lyre hatol nyomozГЎsГЎval, Gwendolyn tГєl nagy tehernek veti alГЎ magГЎt, Г©s halГЎlos veszГ©lybe kerГјl. Gareth megprГіbГЎlja az UralkodГіi Kardot forgatni, megtanulvГЎn a kirГЎlysГЎg lГ©nyegГ©t, de ittassГЎ teszi a hatalommal valГі visszaГ©lГ©s. KegyetlenГјl uralkodik, Г©s megszГЎllott lesz. A kirГЎly gyilkosa irГЎnti nyomozГЎs elЕ‘rehaladГЎsГЎval, a McClouds csalГЎd mГ©lyebbre hatol a GyЕ±rЕ±ben, Г©s a KirГЎlyi Udvar egyre kГ©tesebb helyzetbe kerГјl. Gwendolyn vГЎgyik Thor hazatГ©rГ©sГ©re, szeretnГ©, hogy egyГјtt legyenek, Г©s szerelmГјk virГЎgzГіbb legyen. Sajnos erЕ‘s ellenerЕ‘k ГЎllnak Гєtjukban, Г©s nagyon bizonytalan, hogy ez valaha is be fog kГ¶vetkezni. ГЃtГ©li-e Thor a SzГЎzat? Г–sszeomlik-e az uralkodГіhГЎz? MegtalГЎljГЎk-e MacGil gyilkosГЎt? Gwendolyn egyГјtt lessz-e Thorral? Megtudja-e vГ©gГјl Thor sorsa titkГЎt? A SГЃRKГЃNYOK SORSA kifinomult szГіГ¶sszetГ©telГ©vel Г©s jellemzГ©seivel, egy barГЎtokrГіl Г©s szerelemrЕ‘l, rivГЎlisokrГіl, vetГ©lkedЕ‘ kГ©rЕ‘krЕ‘l, pГЎncГ©los lovagokrГіl Г©s sГЎrkГЎnyokrГіl, Г¶sszeeskГјvГ©sekrЕ‘l Г©s politikai fordulatokrГіl, megГ¶regedГ©srЕ‘l Г©s Г¶sszetГ¶rt szГvekrЕ‘l, kiГЎbrГЎndulГЎsrГіl, ambГciГіrГіl Г©s elГЎrulГЎsrГіl szГіlГі, hЕ‘sies regГ©ny. BecsГјletrЕ‘l Г©s bГЎtorsГЎgrГіl, sorsrГіl Г©s vГ©gzetrЕ‘l, varГЎzslatrГіl szГіlГі mese. A regГ©ny egy olyan fantГЎziavilГЎgba vezet be minket, amit nem fogunk soha elfelejteni, Г©rdekes Г©s lebilincselЕ‘ olvasmГЎny minden korosztГЎly szГЎmГЎra. A regГ©ny megalkotГЎsГЎhoz hozzГЎvetЕ‘legesen 70. 000 szavat hasznГЎlt az ГrГі. A 3-17. kГ¶tet szintГ©n megvГЎsГЎrolhatГі! FelhГvta magГЎra a figyelmemet az elsЕ‘ pillanattГіl kezdve, Г©s nem tudtam letenni… Ez a regГ©ny nem mГЎs, mint egy csodГЎlatos kaland, gyorslГ©pГ©sЕ± Г©s akciГіdГєs mГЎr az elsЕ‘ oldalaktГіl kezdve. Nem talГЎlsz benne egyetlen unalmas pillanatot sem. Paranormal Romance Guild {a FordГtottal kapcsolatban} ZsГєfoltsГЎg, akciГіval Г¶sszegezve, szerelem, kaland Г©s szorongГЎs. Tegye rГЎ kezГ©t erre a kГ¶nyvre, Г©s legyen ГєjbГіl szerelmes. vampirebooksite. com (a FordГtottal kapcsolatban)В В KivГЎlГі mЕ±, egy olyan kГ¶nyv amitЕ‘l nem tudsz megvГЎlni estГ©nkГ©nt. A kГ¶nyv vГ©ge olyan lГЎtvГЎnyos Г©s elragadtatГі, hogy rГ¶gtГ¶n meg fogod venni a kГ¶vetkezЕ‘ kГ¶tetet, csak azГ©rt, hogy elolvasd mi fog tГ¶rtГ©nni. The Dallas Examiner { a Szeretettel kapcsolatban }
A SГЎrkГЎnyok DГјhe
A Varázslö Gyűrűje (3. Kötet)
MORGAN RICE
Lelkes Г©ljenzГ©s Morgan Rice-nek
“Egy szellemes fantГЎzia, ami relytГ©lyt Г©s cselszГ¶vГ©ses elemeket szЕ‘ a tГ¶rtГ©netbe. A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se leginkГЎbb a bГЎtorsГЎg megnyilvГЎnulГЎsГЎrГіl szГіl, Г©s az Г©letcГ©l tudatosГtГЎsГЎrГіl, ami a fejlЕ‘dГ©shez, Г©rettsГ©ghez, Г©s tГ¶kГ©letessГ©ghez vezet…. A velЕ‘s fantГЎzia kalandokra vГЎgyГіknak, a fЕ‘szereplЕ‘k, eszkГ¶zГ¶k, Г©s akciГі, Г©lГ©nk talГЎlkozГЎs sorozatot nyГєjt, melyek jГіl alГЎtГЎmasztjГЎk Thor fejlЕ‘dГ©sГ©t, az ГЎlmodozГі gyerekbЕ‘l egy fiatal felnЕ‘ttГ© valГі vГЎltozГЎsГЎt, mikГ¶zben lehetetlen esГ©lytelensГ©ggel kГјzd a megГ©lhetГ©séért …. Ez csak a kezdete egy ГgГ©retes fiatal hЕ‘sies sorozatnak.”
--Midwest Book Г‰rtГ©kelГ©sek (D. Donovan, eBook bГrГЎlГі)
“A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JГ‰NBEN az azonnali siker elГ©rГ©sГ©hez szГјksГ©ges minden hozzГЎvalГі megtalГЎlhatГі: Г¶sszeeskГјvГ©sek, az Г¶sszeeskГјvГ©sekkel szembeni ellenГЎllГЎs, relytГ©ly, vitГ©z lovagok, Г©s virГЎgzГі szerelmek, teli Г¶sszetГ¶rt szГvekkel, csalГіdГЎssal Г©s elГЎrulГЎssal. A regГ©ny olvasГЎsa ГіrГЎkig le fog kГ¶tni, kielГ©gГtve minden korosztГЎly ГzlГ©sГ©t. A kГ¶nyv mГ©lyen ajГЎnlott minden, fantГЎzia dГєs olvasmГЎnyt kedvelЕ‘ ГЎllandГі kГ¶nyvtГЎrГЎba.”
--Books and Movie Г‰rtГ©kelГ©sek, Roberto Mattos
“Rice szГіrakoztatГі hЕ‘sies fantГЎziГЎja [A VARГЃSZLГ“ GYЕ°RЕ°JE] a mЕ±faj klasszikus vonГЎsait foglalja magГЎba —az erЕ‘s beГЎllГtГЎs, az Е‘si SkГіcia tГ¶rtГ©nelme Г©s tГЎjai, valamint egy jГі adag udvarhГЎzi cselszГ¶vГ©s adott ihletet a kГ¶nyv megГrГЎsГЎhoz.”
—Kirkus Értékelések
“Nagyon tetszett ahogy Morgan Rice felГ©pГtette Thor szemГ©lyisГ©gГ©t, valamint a vilГЎgot amiben Г©lt. Nagyon jГіl le van Гrva a helyszГn, valamint a helyszГnt benГ©pesГtЕ‘ lГ©nyek…Nagyon Г©lveztem [a cselszГ¶vГ©st]. RГ¶vid Г©s bГЎjos volt…. Г‰pen elГ©g Г©rtГ©ktelen szereplЕ‘ volt benne, Гgy nem zavarodtam Г¶ssze. Kalandok Г©s szГvszaggatГі percek is vannak benne, de a leГrt cselekmГ©ny nem volt tГєlsГЎgosan furcsa. A kГ¶nyv kitГјnЕ‘ olvasmГЎny egy tinГ©dzser olvasГі szГЎmГЎra... MegtalГЎlhatГі benne valami jelentЕ‘s folyamat kezdete…”
--San Francisco Book Г‰rtГ©kelГ©sek
“A VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je cГmЕ± akciГіdГєs hЕ‘sies fantГЎzia regГ©nyciklus elsЕ‘ kГ¶nyvГ©ben (ami jelenleg 17 kГ¶tetbЕ‘l ГЎll), Rice bemutatja az olvasГіknak a 14 Г©ves Thorgrin-t "Thor" McLeod-ot, akinek egyedГјli ГЎlma, hogy a kirГЎlyt szolgГЎlГі lovagok Г©lgГЎrdГЎjГЎba, az EzГјst LГ©giГіba lГ©pjen…. Rice leГrГЎsa vaskos, az elЕ‘feltГ©tel Г©rdekes.”
--Publishers Weekly
“[A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE] egy gyors Г©s kГ¶nnyЕ± olvasmГЎny. Minden fejezet vГ©ge arra kГ©szteti az olvasГіt, hogy tovГЎbb haladjon Г©s felfedezze mi tГ¶rtГ©nik a kГ¶vetkezЕ‘kben, nem engedve az olvasГіt, hogy letegye a kГ¶nyvet. A kГ¶nyvben nГ©mi helyesГrГЎsi hibГЎt talГЎlunk, nГ©hГЎny nГ©v Г¶sszekavarГіdik, de ez nem vonja el figyelmГјnket a tГ¶rtГ©netrЕ‘l. A kГ¶nyv vГ©ge arra kГ©sztetett, hogy rГ¶gtГ¶n elkezdjem a mГЎsodik kГ¶tet olvasГЎsГЎt, Г©s pontosan ezt tettem. „A varГЎzslГі gyЕ±rГјje” regГ©nysorozat mind a kilenc kГ¶tete megvГЎsГЎrolhatГі a Kindle kГ¶nyvesboltban , kezdetkГ©nt pedig, az elsЕ‘ kГ¶tet – „A HЕ‘sГ¶k kГјldetГ©se” ingyenesen letГ¶lthetЕ‘! Ha vakГЎciГіban valami gyors Г©s szellemes olvasmГЎnyt keresel, ez a kГ¶nyv a cГ©lnak kitГјnЕ‘en megfelel.”
--FantasyOnline.net
Morgan Rice
Morgan Rice, a tizenhГ©t kГ¶tetbЕ‘l ГЎllГі, legolvasottabb hЕ‘sies sorozat: „A VARГЃZSLГ“ GYЕ°RЕ°JE” ГrГіja manapsГЎg az Amerikai EgyesГјlt ГЃllamok elsЕ‘ besztszeller irГіja, Г©s szГЎmos regГ©nysorozat szerzЕ‘je. RegГ©nzsorozatai kГ¶zГјl megemlГthetjГјk a: „VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK” cГmЕ± elsЕ‘ besztszeller sorozatot, ami tizenegy kГ¶nyvbЕ‘l ГЎll (Г©s mГ©g folytatГіdik); a „TГљLГ‰LГ‰S TRILГ“GIГЃJA”, ami szintГ©n elsЕ‘ besztszeller, poszt-apokaliptikus thriller kГ©t kГ¶nyvbe foglalva (de mГ©g folytatГіdik); valamint a legГєjabb hЕ‘sies fantГЎziaregГ©ny sorozatot „KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K”. Morgan kГ¶nyvei megvГЎsГЎrolhatГіk tГ¶bb mint 25 nyelvre lefordГtva audiГі, Г©s nyomtatott kiadГЎsban.
FORDITOT (a VГЎmpГr folyГіiratok elsЕ‘ kГ¶tete), AZ ELSЕђ ARГ‰NA (a TГєlГ©lГ©s trilГіgia elsЕ‘ kГ¶tete) Г©s A HЕђSГ–K KГњLDETГ‰SE (a VarГЎzslГі gyЕ±rЕ±je elsЕ‘ kГ¶tete) ingyenesen letГ¶lthetЕ‘k!
Morgan szГvesen veszi az Г¶nГ¶k vГ©lemГ©nyГ©t, ezГ©rt kГ©rjГјk lГЎtogasson el a www.morganricebooks.com (http://www.morganricebooks.com) weboldalra, iratkozzon fel az e-mail listГЎra, ezГєttal egy ingyenes kГ¶nyvben rГ©szesГјl, ingyen ajГЎndГ©kot is kap, ingyenes applikГЎciГіt tГ¶lthet le, elolvashatja a legГєjabb exkluzГv hГreket, valamint Facebook Г©s Twitteren keresztГјl is kapcsolatba lГ©phet az ГrГіval!
KIRГЃLYOK Г‰S VARГЃZSLГ“K
A SÁRKÁNYOK ÉBREDÉSE (Első kötet)
A VARГЃZSLГ– GYЕ°RЕ°JE
A HŐSÖK KÜLDETÉSE (1 kötet)
A KIRÁLYOK SORSA (2. kötet)
A SÁRKÁNYOK SORSA (3. kötet)
A BECSÜLET SIRALMA (4. kötet)
A DICSŐSÉG ESKÜJE (5. kötet)
A HŐSIESSÉG MEGBIZÁSA (6. kötet)
A KARDOK RITUSA (7. kötet)
A FEGYVEREK FOGADÁSA (8. kötet)
VARÁZSLATOK EGE (9. kötet)
A PAJZSOK TENGERE (10. kötet)
AZ ACÉL URALMA (11. kötet)
A TŰZ BIRODALMA (12. kötet)
A KIRÁLYNŐK URALMA (13. kötet)
A TESTVÉREK FOGADALMA (14. kötet)
A HALANDÓK ÁLMA (15. kötet)
A LOVAGI TORNA (16. kötet)
A HARC AJÁNDÉKA (17. kötet)
A TÚLÉLÉS TRILÓGIÁJA
AZ ELSŐ ARÉNA: RABSZOLGAKERESKEDŐK (1 kötet)
ARÉNA KETTŐ (2. kötet)
A VГЃMPIR FOLYГ“IRATOK
FORDITOTT (1 kötet)
SZERETETT (2. kötet)
ELÁRULT (3. kötet)
ELRENDELTETETT (4. kötet)
KIVÁNT (5. kötet)
JEGYESPÁR (6. kötet)
KIJELENTVE (7. kötet)
MEGTALÁLT (8. kötet)
FELÉLESZTETT (9. kötet)
SÓVÁRGOTT (10. kötet)
VÉGZETES (11. kötet)
ГЌrta: Morgan Rice A mЕ± eredeti cГme: A Fate of Dragons
FordГtotta: KomГЎromy ZsГіfia SzerkesztЕ‘: Vajna GyГ¶ngyi Nyelvi korrektor: Gortva TamГЎs MЕ±szaki szerkesztЕ‘: SzuperГЎk Attila
© Morgan Rice 2013 © Komáromy Zsófia 2015 © Maxim Könyvkiadó Kft. 2015
A kiadvГЎny a Lukeman Literary Management Ltd. engedГ©lyГ©vel kГ©szГјlt.
ISBN: 978 963 261 620 9, kiadГіi kГіd: MX-909
BorГtГіterv: SzЕ‘nyi Gergely
Kiadja: Maxim KГ¶nyvkiadГі Kft. CГm: 6728 Szeged, KollГ©giumi Гєt 11/H Tel.: (62) 548-444, fax: (62) 548-443, e-mail: info@maxim.co.hu FelelЕ‘s kiadГі: PuskГЎs Norbert Nyomda: Kinizsi Nyomda Kft., felelЕ‘s vezetЕ‘: BГ¶rdЕ‘s JГЎnos
Minden jog fenntartva, beleГ©rtve a sokszorosГtГЎst, a mЕ± bЕ‘vГtett, illetve rГ¶vidГtett vГЎltozata kiadГЎsГЎnak jogГЎt is. A kiadГі ГrГЎsbeli engedГ©lye nГ©lkГјl sem a teljes mЕ±, sem annak rГ©sze semmilyen formГЎban – akГЎr elektronikusan vagy mechanikusan, beleГ©rtve a fГ©nymГЎsolГЎst Г©s bГЎrmilyen adattГЎrolГЎst – nem sokszorosГthatГі.
ELSЕђ FEJEZET (#uce900d25-fafa-5d83-aa49-c5e7e5e5a5ac)
ELSЕђ FEJEZET (#uce900d25-fafa-5d83-aa49-c5e7e5e5a5ac)
MГЃSODIK FEJEZET (#uf5a47420-7301-526f-be8a-63a81497f875)
HARMADIK FEJEZET (#u9ce52841-e694-5250-84ea-421a9d4ad9c2)
NEGYEDIK FEJEZET (#u87a8fd69-24fe-59c7-95e5-21f6c80b44b4)
Г–TГ–DIK FEJEZET (#u0cf92d1e-018b-5245-840b-5e635d1c0742)
HATODIK FEJEZET (#uba9f7140-02af-55f1-a6ca-f6e6f49b529c)
HETEDIK FEJEZET (#u29906d32-8a61-528e-bd67-d77a578b6a31)
NYOLCADIK FEJEZET (#u32ed1b05-f234-513e-b04d-3c90afa229b0)
KILENCEDIK FEJEZET (#u40de48a8-4c92-5f19-954e-d3b92d3bf4a6)
TIZEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENKETTEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHARMADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENNEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENГ–TГ–DIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHATODIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENHETEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENNYOLCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
TIZENKILENCEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONKETTEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHARMADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONNEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONГ–TГ–DIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHATODIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONHETEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONNYOLCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HUSZONKILENCEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HARMINCADIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
HARMINCEGYEDIK FEJEZET (#litres_trial_promo)
ELSЕђ FEJEZET
McCloud király levágtatott a hegyoldalon átvágva a Felföldön a Gyűrű birodalmának MacGilék uralta felére. Több száz embere követte életveszélyes sebességgel száguldva le a lejtőn. A király hátranyúlt, felemelte az ostorát, és durván rácsapott vele a lovára: a paripát egyáltalán nem kellett volna nógatni, ám az uralkodó előszeretettel ostorozta, csak úgy. Élvezte, ha szenvedést okozhatott az állatoknak.
McCloudnak szinte Г¶sszefutott a szГЎjГЎban a nyГЎl az elГ©tГЎrulГі lГЎtvГЎnyt elnГ©zve: MacGilГ©k kirГЎlysГЎgГЎnak egy idilli kis faluja terГјlt el elЕ‘ttГјk, a fГ©rfiak a fГ¶ldeken dolgoztak fegyvertelenГјl, az asszonyok odahaza teregettГ©k a mosott ruhГЎt, alig voltak felГ¶ltГ¶zve a nyГЎri hЕ‘sГ©gben. A hГЎzak ajtaja tГЎrva-nyitva ГЎllt; a tyГєkok szabadon mГЎszkГЎltak; az ГјstГ¶kben mГЎr fЕ‘tt a vacsora. A kirГЎly elkГ©pzelte, micsoda kГЎrt fog okozni, mekkora zsГЎkmГЎnyt fog Г¶sszeharГЎcsolni, hГЎny nЕ‘t fog megbecstelenГteni… Г©s vigyora fГјlig Г©rt. ElЕ‘re Г©lvezte a vГ©rontГЎst.
Egyre csak vГЎgtattak Г©s vГЎgtattak, lovaik patadobogГЎsa mennydГ¶rgГ©ssel Г©rt fel, elГЎrasztottГЎk a vidГ©ket. Ahogy kГ¶zeledtek, vГ©gГјl Г©szrevette Е‘ket valaki: a falu Е‘rszeme, egy katonГЎnak nem nevezhetЕ‘, szГЎnalmas ifjonc, egy kamasz fiГє, aki lГЎndzsГЎval a kezГ©ben ГЎlldogГЎlt, Г©s dГјbГ¶rgГ©sГјk hallatГЎn felГ©jГјk fordult. McCloud jГіl megnГ©zte kidГјlledt szemГ©t, lГЎtta az arcГЎra kiГјlЕ‘ rettegГ©st Г©s pГЎnikot; ezen a bГ©kГ©s, isten hГЎta mГ¶gГ¶tti vidГ©ken a fiГє valГіszГnЕ±leg mГ©g egy ГЎrva csatГЎt sem lГЎtott soha Г©letГ©ben. Siralmasan felkГ©szГјletlenГјl Г©rte a tГЎmadГЎs.
McCloud nem vesztegette az idejГ©t: Е‘ akarta kioltani a legelsЕ‘ Г©letet, mint minden csatГЎban. Az emberei jГіl tudtГЎk, hogy ezt rГЎ kell hagyniuk.
Megint a lovГЎt ostorozta, mГg az fel nem nyerГtett, Г©s gyorsabban nem vГЎgtatott, mГ©g jobban megelЕ‘zve a tГ¶bbieket. A kirГЎly felemelte Е‘sei lГЎndzsГЎjГЎt, a nehГ©z vasfegyvert, hГЎtrahajolt, majd elhajГtotta.
TГ¶kГ©letesen cГ©lzott, mint mindig: a fiГє alig fordult meg, hogy menekГјljГ¶n, amikor a suhogГі hanggal a levegЕ‘t hasГtГі lГЎndzsa a hГЎtГЎba fГєrГіdott, ГЎtdГ¶fte, Г©s egy fГЎhoz szegezte. Az ifjГє Е‘rszem hГЎtГЎbГіl Г¶mlГ¶tt a vГ©r, Г©s ez mГЎris bearanyozta McCloud napjГЎt.
Az uralkodГі rГ¶vid Г¶rГ¶mkiГЎltГЎst hallatott, mikГ¶zben mindannyian tovГЎbb vГЎgtГЎztak. ГЃtszeltГ©k MacGilГ©k termГ©keny fГ¶ldjГ©t, ahol a szГ©lben lengedezЕ‘, aranysГЎrga gabonaszГЎrak a lovak combjГЎig Г©rtek, mikГ¶zben a sereg a falu kapuja felГ© dГјbГ¶rgГ¶tt. Szinte tГєl szГ©p volt ez a nap, szinte tГєl szГ©p volt ez a tГЎj a pusztГtГЎshoz, amit McCloudГ©k vГ©ghez terveztek vinni.
ГЃtcsГ¶rtettek a kГ¶zsГ©g vГ©dtelen kapujГЎn. Nagy ostobasГЎg volt falut alapГtani itt, a GyЕ±rЕ± peremГ©n, ilyen kГ¶zel a FelfГ¶ldhГ¶z. TГ¶bb eszГјk is lehetett volna, gondolta McCloud megvetЕ‘en, mikГ¶zben fellendГtett egy bГЎrdot, Г©s leverte a helysГ©g nevГ©t feltГјntetЕ‘ tГЎblГЎt. Гљgyis ГЎt akarta nevezni a falut.
Emberei megrohamoztГЎk a kГ¶zsГ©get, az uralkodГі kГ¶rГјl sikoltani kezdett minden nЕ‘, gyermek Г©s Г¶reg, akit csak otthon talГЎltak ezen a nyomorГєsГЎgos helyen. TalГЎn szГЎz szerencsГ©tlen lГ©lek kerГјlt az Гєtjukba, Г©s McCloud szentГјl elhatГЎrozta, hogy mindannyian sГєlyosan megfizetnek ezГ©rt. Feje fГ¶lГ© emelte a bГЎrdjГЎt, Г©s kiszemelt magГЎnak egy nЕ‘t, aki Г©pp elrohant elЕ‘le, majd otthona fedezГ©kГ©be prГіbГЎlt szaladni, hГЎtha Гgy megmentheti az Г©letГ©t. De nem menekГјlhetett.
A bГЎrd a nЕ‘ lГЎbГЎt Г©rte, pontosan, ahogy McCloud akarta, Г©s ГЎldozata sikГtva rogyott a fГ¶ldre. A fГ©rfi nem kГvГЎnta megГ¶lni, csupГЎn megbГ©nГtani. ElvГ©gre is Г©lve akarta elfogni, hogy utГЎna alaposan kiГ©lvezhesse. RemekГјl vГЎlasztott: a nЕ‘ alig lehetett tГ¶bb tizennyolc Г©vesnГ©l, hosszГє, szЕ‘ke, zabolГЎtlan haja Г©s keskeny csГpЕ‘je volt. A kirГЎly magГЎnak akarta. Addig nem szГЎndГ©kozott vГ©gezni vele, amГg meg nem kapja. Vagy talГЎn mГ©g azutГЎn sem; eszГ©be jutott, hogy esetleg megtartja rabszolgГЎnak.
Rikoltott örömében, ahogy a nő mellé ügetett, és a lovát meg sem fékezve levetette magát a nyeregből, egyenesen a sebesültre zuhanva, és a földhöz szegezve őt. Jó nagyot puffant a talajon, a porban hempergett a nővel, és mosolyogva élvezte az őt elöntő életerőt.
Az Г©letnek vГ©gre megint volt Г©rtelme.
MГЃSODIK FEJEZET
Kendrick a vihar elЕ‘tti csendet megГ©rezve ГЎllt a fegyverek hГЎzГЎban, oldalГЎn tГ¶bb tucat bajtГЎrsГЎval, az EzГјstcsapat harcedzett tagjaival. Nyugodtan nГ©zett farkasszemet Darlockal, a kirГЎlyi testЕ‘rsГ©g parancsnokГЎval, akit igencsak szerencsГ©tlen kГјldetГ©sre rendeltek ide. MГ©gis mit kГ©pzelt Darloc? Komolyan azt hitte, hogy egyszerЕ±en bemasГrozhat ide, Г©s megprГіbГЎlhatja letartГіztatni Kendricket, a kirГЎlyi csalГЎd legnГ©pszerЕ±bb tagjГЎt, csak Гgy, az Г¶sszes fegyvertГЎrsa elЕ‘tt? TГ©nyleg Гєgy gondolta, hogy a tГ¶bbiek fГ©lreГЎllnak, Г©s hagyjГЎk ezt megtГ¶rtГ©nni?
Darloc sГєlyosan alГЎbecsГјlte az EzГјstlovagok lojalitГЎsГЎt Kendrick irГЎnt. MГ©g ha a testЕ‘rsГ©g jogos vГЎdak miatt is jГ¶tt volna letartГіztatni a lovagot – mГЎrpedig ezek a vГЎdak teljesen alaptalanok voltak –, Kendrick Гєgy vГ©lte, a bajtГЎrsai mГ©g akkor sem engedtГ©k volna, hogy elhurcoljГЎk Е‘t. HЕ±sГ©gГјk egy Г©letre szГіlt, Г©s az Г©letГјket ГЎldoztГЎk volna a hЕ±sГ©gГ©rt. Ez volt az EzГјstcsapat alapelve. Maga Kendrick is ugyanГgy reagГЎlt volna, ha felebarГЎtai bГЎrmelyikГ©t fenyegetГ©s Г©ri. ElvГ©gre egyГјtt edzЕ‘dtek, Г©s egyГјtt harcoltak egГ©sz Г©letГјkben.
A nГ©ma csГ¶ndben szinte tapintani lehetett a feszГјltsГ©get, mikГ¶zben az EzГјstlovagok fegyvert rГЎntva nГ©ztek farkasszemet a kirГЎlyi testЕ‘rsГ©g alig egy tucat tagjГЎval, akik egyik lГЎbukrГіl a mГЎsikra ГЎlltak percrЕ‘l percre egyre jobban feszengve. NyilvГЎn tudtГЎk, hogy vГ©rontГЎst von maga utГЎn, ha bГЎrmelyikГјk is kardot rГЎnt, Гgy bГ¶lcsen egyikГјk sem tette. Csak ГЎlltak, Г©s vГЎrtГЎk a parancsnokuk, Darloc utasГtГЎsГЎt.
Darloc nagyot nyelt, roppant idegesnek tűnt. Rádöbbent, hogy az ügye reménytelen.
– Úgy látom, nem hoztál magaddal elég embert – szólt Kendrick nyugodtan, mosolyogva. – Egy tucat királyi testőr száz Ezüstlovag ellen. Lehetetlen ügyre vállalkoztál.
A parancsnok elpirult, aztán elsápadt. Megköszörülte a torkát.
– JГі uram, mind egy kirГЎlysГЎgot szolgГЎlunk. Nem kГvГЎnok harcba szГЎllni veled. Igazad van: ezt a harcot nem nyerhetnГ©nk meg. Ha azt parancsolod, mГЎris elhordjuk magunkat innen, Г©s visszatГ©rГјnk a kirГЎlyhoz. De tudod, hogy Gareth majd mГЎsokat fog kГјldeni helyettГјnk. Sokkal tГ¶bb katonГЎt. Г‰s tudod, hova vezet mindez. TalГЎn megГ¶lhettek minden ellenetek kГјldГ¶tt katonГЎt… De tГ©nyleg azt akarod, hogy bajtГЎrsaid vГ©re tapadjon a kezedhez? TГ©nyleg polgГЎrhГЎborГєt akarsz kirobbantani? Az embereid hajlandГіak lennГ©nek kockГЎra tenni Г©rted az Г©letГјket, bГЎrkit megГ¶lnГ©nek az Г©rdekedben. De tisztessГ©ges volna ezt kГvГЎnnod tЕ‘lГјk?
Kendrick farkasszemet nézett a parancsnokkal, és átgondolta a helyzetet. Darlocnak teljesen igaza volt. A lo-vag nem akarta, hogy egyedül miatta bármelyik emberének is bántódása essen. Semmi sem volt számára fontosabb annál, mint hogy megóvja a többieket a vérontástól, akármilyen árat kelljen is fizetnie ezért. És bármilyen rémes testvér volt Gareth, akármilyen borzalmas uralkodó, Kendrick nem akart polgárháborút. Legalábbis nem akarta, hogy miatta törjön ki. Más megoldás is akadt; a lovag megtanulta, hogy nem mindig a szemtől szembe támadás a leghatásosabb módszer.
Kendrick a barátja, Atme kardjáért nyúlt, és lassan lejjebb tolta a pengét. Megfordult, és szembenézett a Ezüstlovagokkal. Elöntötte a hála, amiért a védelmére keltek.
– BajtГЎrsaim! – szГіlt. – LekГ¶telez, hogy kiГЎlltok mellettem, Г©s biztosГthatlak titeket, nem alaptalanul teszitek. Mindannyian jГіl ismertek, Гgy tudjГЎtok, hogy semmi kГ¶zГ¶m apГЎm, a volt kirГЎlyunk halГЎlГЎhoz. Meg fogom talГЎlni a gyilkost, sЕ‘t, a letartГіztatГЎsi parancs alapjГЎn gyanГtom, hogy mГЎr meg is talГЎltam, Г©s Г©n magam ГЎllok majd elsЕ‘kГ©nt boszszГєt. Az ellenem felhozott vГЎd hamis. MindazonГЎltal nem akarok polgГЎrhГЎborГєt okozni. EzГ©rt kГ©rlek, ne ragadjatok fegyvert! BГ©kГ©sen hagyom, hogy az Е‘rsГ©g elvezessen, mert a GyЕ±rЕ± polgГЎrainak soha nem lenne szabad kezet emelniГјk egymГЎsra. Ha az igazsГЎg gyЕ‘zedelmeskedik, be fog bizonyosodni az ГЎrtatlansГЎgom, Г©s hamarosan visszatГ©rek hozzГЎtok.
Az Ezüstcsapat tagjai lassan, vonakodva tették el a fegyvereiket, miközben Kendrick visszafordult Darloc felé. Odalépett a parancsnokhoz, majd elindult vele az ajtóhoz, a királyi testőrség tagjainak gyűrűjében. Kendrick büszkén, emelt fővel lépkedett a testőrök között. Darloc meg sem próbálta láncra verni. Talán tiszteletből, esetleg félelemből, vagy inkább azért, mert ő maga is tudta, hogy a lovag ártatlan. Kendrick önszántából haladt a tömlöce felé. Ám nem adta fel ilyen könnyen. Elszánta magát, hogy tisztázza a nevét, kiszabadul a börtönből, és végez apja gyilkosával. Még akkor is, ha az illető a saját fivére.
HARMADIK FEJEZET
Gwendolyn a kastély mélyén állt, oldalán a bátyjával, Godfrey-val, és az előttük toporgó, a kezét tördelő Steffenre meredtek. A szolga nagyon furcsa alak volt: nemcsak a deformitása, púpos és görbe háta miatt, hanem azért is, mert mintha mindig ideges lett volna. Tekintete egyfolytában ide-oda cikázott, és úgy kulcsolta össze remegő ujjait, mintha bűntudata lenne. Egyik lábáról a másikra állt, előre-hátra ringatta magát, és mély hangon dúdolgatott a bajsza alatt. Hosszú évek óta robotolhatott idelent, gondolta Gwen, és nyilván azért lett belőle ilyen fura szerzet, mivel ki tudja, mióta volt elszigetelve a külvilágtól.
A lГЎny feszГјlten vГЎrta, hogy Steffen nyelve megeredjen, Г©s vГ©gre elГЎrulja, mi tГ¶rtГ©nt az apjukkal. ГЃm a pillanatok percekkГ© nyГєltak, a szolga homlokГЎt kiverte a vГz, Г©s egyre hevesebben dГјlГ¶ngГ©lt elЕ‘re-hГЎtra, de egy szГіt sem szГіlt. SЕ±rЕ±, nehГ©z csГ¶nd telepedett rГЎjuk, amit csak Steffen dГєdolГЎsa tГ¶rt meg.
Maga Gwen is kezdett izzadni a hЕ‘sГ©gben, hiszen eleve nyГЎri nap volt, rГЎadГЎsul tГєl kГ¶zel ГЎlltak az idelent lobogГі tГјzekhez. VГ©gezni akart itt, el akarta hagyni ezt a helyet, Г©s soha vissza nem tГ©rni ide. Steffent fГјrkГ©szte, prГіbГЎlta megfejteni az arckifejezГ©sГ©t, kitalГЎlni, mi jГЎrhat a fejГ©ben. A szolga megГgГ©rte, hogy elmond nekik valamit, de azГіta elnГ©mult. A lГЎny nem vette le rГіla a szemГ©t, Г©s attГіl tartott, hogy Steffen talГЎn meggondolta magГЎt. A szolga lГЎthatГіan
fГ©lt; biztosan volt valami rejtegetnivalГіja.
Steffen végül megköszörülte a torkát.
– Bevallom, kiesett valami az aknából azon az éjszakán – vágott bele, bár nem nézett a szemükbe, a padlóra meredt –, de nem vagyok biztos benne, mi lehetett az. Fémből volt. Amikor elvittük aznap este kiönteni a szennygyűjtőt, hallottam, hogy valami a folyóba esik. Valami szokatlan. Szóval
– mondta, többször is megköszörülve a torkát, és a kezét tördelve –, értitek, bármi is volt az, elmosta a folyó, az ár.
– Biztos vagy benne? – faggatta Godfrey.
Steffen hevesen bГіlogatott.
Gwen Г©s Godfrey egymГЎsra pillantottak.
– Legalább láttad, mi az? – kérdezte Godfrey.
A szolga megcsГіvГЎlta a fejГ©t,
– De hГЎt egy tЕ‘rt emlГtettГ©l. Honnan tudod, hogy egy tЕ‘r volt az, ha nem lГЎttad? – kГ©rdezte Gwen. Biztos volt benne, hogy a szolga hazudik; csak azt nem Г©rtette, miГ©rt. Steffen a torkГЎt kГ¶szГ¶rГјlte.
– Azért mondtam, hogy tőr, mert úgy véltem, talán az lehetett – felelte. – Kicsi fémtárgy volt. Mi más lehetett volna?
– Na, de megnГ©zted az Гјst aljГЎt miutГЎn kiГјrГtettГ©tek? – kГ©rdezte Godfrey. – TalГЎn a tЕ‘r benne maradt az Гјstben, a legaljГЎn.
Steffen a fejГ©t rГЎzta.
– MegnГ©ztem, nem maradt-e benne valami – felelte. – Mindig ellenЕ‘rzГ¶m. Semmit sem lГЎttam az Гјstben. Гњres volt. BГЎrmi is esett ki belЕ‘le, azt elmosta a folyГі. LГЎttam, ahogy a vГzen lebegve elГєszott.
– Ha fГ©mtГЎrgy volt, hogy lebeghetett a vГzen? – kГ©rdez
te Gwen. Steffen megint a torkát köszörülte, aztán vállat vont.
– A folyó titokzatos – válaszolta. – Erős a sodrása. Gwen kétkedő pillantást váltott a bátyjával, és látta Godfrey arckifejezésén, hogy ő sem hitt Steffennek.
A lГЎnynak egyre fogyott a tГјrelme. RГЎadГЎsul most mГЎr Г¶ssze is volt zavarodva. MindГ¶ssze pillanatokkal ezelЕ‘tt Steffen mГ©g el akart ГЎrulni nekik mindent, ahogy ГgГ©rte. Most viszont Гєgy tЕ±nt, mintha a szolga vГЎratlanul meggondolta volna magГЎt.
Gwen kГ¶zelebb lГ©pett a fiГєhoz, Г©s a homlokГЎt rГЎncolta. Biztos volt benne, hogy Steffen titkol valamit elЕ‘lГјk. FelГ¶ltГ¶tte legszigorГєbb arckifejezГ©sГ©t, Г©s kГ¶zben Г©rezte, hogy elГ¶nti Г©desapja ereje. ElszГЎnta magГЎt, hogy kiderГti, mit tud a szolga, fЕ‘leg, ha ez segГt megtalГЎlni Г©desapja gyilkosГЎt.
– Hazudsz – közölte Steffennel acélosan rideg hangon, amelynek ereje még őt magát is meglepte. – Tudod, mi a büntetés azért, ha valaki hazudik a királyi család egy tagjának?
Steffen egyre csak a kezét tördelte, és egy helyben toporgott, felpillantott a lányra, de gyorsan el is kapta a tekintetét.
– Bocsássatok meg! – esdekelt. – Bocsánat! Sajnálom, de nem tudok többet.
– Az előbb azt kérdezted, nem kerülsz-e börtönbe, ha elárulod nekünk, amit tudsz – mondta Gwen. – De semmit sem árultál el. Miért kérdeztél ilyet, ha nem is tudsz semmit?
Steffen megnyalta az ajkГЎt, Г©s lenГ©zett a padlГіra.
– Én… én… ööö – kezdte, aztán elhallgatott. Megköszörülte a torkát. – Én attól féltem, hogy… hogy bajba kerülök, amiért nem jelentettem, hogy leesett egy tárgy az aknán. Ez minden. Bocsánat! Nem tudom, mi volt az. Elmosta a folyó.
Gwen Г¶sszehГєzott szemmel meredt Steffenre, prГіbГЎlta megfejteni ezt a furcsa szerzetet.
– Pontosan mi történt a főnököddel? – kérdezte. – Úgy
hallottuk, eltűnt. És hogy neked közöd volt az eltűnéséhez. Steffen újra meg újra a fejét csóválta.
– A fЕ‘nГ¶k elment – felelte. – Ez minden, amit tudok. SajnГЎlom. Nem tudok semmit, ami segГthetne nektek.
Egyszeriben hangos csobogГЎs hallatszott a terem tГєlsГі felГ©rЕ‘l, Г©s mindhГЎrman odafordultak. LГЎttГЎk amint szennyvГz lГ¶vell ki az aknГЎbГіl, Г©s nagy loccsanГЎssal az egyik hatalmas Гјstben landol. Steffen megfordult, Г©s ГЎtrohant a termen, az edГ©nyhez sietve. MegГЎllt mellette, figyelte, ahogy megtГ¶ltГ¶tte a felsЕ‘bb szintek mocska.
Gwen a bГЎtyja felГ© fordult, aki visszabГЎmult rГЎ. Godfrey is Г©rtetlen kГ©pet vГЎgott.
– Bármit is titkol – mondta a lány –, nem fogja bevallani.
– Börtönbe vethetnénk – javasolta Godfrey. – Akkor
talГЎn megeredne a nyelve. HГєga a fejГ©t csГіvГЎlta.
– Nem hinnГ©m. Ez nГЎla nem hatna. NyilvГЎnvalГі, hogy borzasztГіan fГ©l. Szerintem a fЕ‘nГ¶ke miatt. LГЎtszik, hogy kГnozza valami, de szerintem annak nincs kГ¶ze apГЎnk halГЎlГЎhoz. Azt hiszem, tud valamit, ami talГЎn segГthet nekГјnk… Viszont Гєgy Г©rzem, ha sarokba szorГtjuk, attГіl csak mГ©g jobban megmakacsolja magГЎt.
– Akkor meg mit tegyünk? – kérdezte Godfrey.
Gwen eltЕ±nЕ‘dve ГЎllt. EszГ©be jutott egy barГЎtnЕ‘je mГ©g gyermekkorГЎbГіl, akit egyszer hazugsГЎgon kaptak. EmlГ©kezett, mennyire nyaggatГЎk a kislГЎnyt a szГјlei, hogy vallja be az igazat, de egyszerЕ±en nem volt hajlandГі rГЎ. CsupГЎn hetekkel kГ©sЕ‘bb, amikor vГ©gre mindenki bГ©kГ©n hagyta, akkor vallott szГnt Г¶nkГ©nt, Г©s ismerte el az igazat. Gwennek ugyanilyen benyomГЎsa tГЎmadt SteffenrЕ‘l: nem eredt volna meg a nyelve attГіl, ha nyomГЎst gyakorolnak rГЎ, inkГЎbb hagyniuk kellett, hogy magГЎtГіl tegyen vallomГЎst.
– Adjunk neki egy kis idЕ‘t! – mondta a bГЎtyjГЎnak. – Kutassunk mГЎshol! LГЎssuk, mit tudunk kiderГteni, Г©s tГ©rjГјnk vissza Steffenre, amikor mГЎr tГ¶bbet tudunk. Szerintem meg fog nyГlni. Csak mГ©g nem ГЎll rГЎ kГ©szen.
Gwen megfordult, Г©s figyelte a szolgГЎt, aki a terem tГєlfelГ©n a szennyel lassan megtelЕ‘ ГјstГ¶t felГјgyelte. A lГЎny biztos volt benne, hogy Steffen elvezetheti Е‘ket apjuk gyilkosГЎhoz. Csak mГ©g nem tudta, hogyan. KГvГЎncsi volt, milyen titkok rejtЕ‘zhetnek a szolga elmГ©jГ©nek mГ©lyГ©n.
TГ©nyleg nagyon fura szerzet, gondolta Gwen. Nagyonnagyon fura.
NEGYEDIK FEJEZET
Thor prГіbГЎlt levegЕ‘t venni, pislogott a vГztЕ‘l, ami a szemГ©be, az orrГЎba, a szГЎjГЎba ment, mikГ¶zben lezГєdult kГ¶rГјlГ¶tte. MiutГЎn a fiГє a fedГ©lzet tГєlsГі felГ©be csГєszott, vГ©gГјl sikerГјlt elkapnia a hajГі fakorlГЎtjГЎt, Г©s belecsimpaszkodott, hogy az Г©letГ©t mentse, a vГz azonban hajthatatlanul korbГЎcsolta, gyengГtve a szorГtГЎsГЎt. Teste minden egyes izma remegett, Г©s fogalma sem volt, meddig kГ©pes mГ©g kapaszkodni.
A tГЎrsai kГ¶rГјlГ¶tte ugyanezt tettГ©k, csimpaszkodtak, amibe csak tudtak, mikГ¶zben a rГЎjuk zГєdulГі vГz igyekezett lemosni Е‘ket a hajГіrГіl. Valahogy sikerГјlt megkapaszkodniuk.
FГјlsiketГtЕ‘ volt a zaj, Г©s Thor alig egy mГ©terre lГЎtott el. A nyГЎri nap ellenГ©re hideg volt az esЕ‘, Thort Гєgy borzongatta a dermesztЕ‘ vГz, hogy nem bГrta abbahagyni a reszketГ©st. Kolk egyenesen ГЎllt, a homlokГЎt rГЎncolta, csГpЕ‘re tette a kezГ©t, mintha meg se kottyant volna neki az esЕ‘fal, Г©s parancsokat ordibГЎlt.
– VISSZA A HELYETEKRE! – üvöltötte. – EVEZZETEK!
Kolk maga is leГјlt az egyik padra, Г©s evezni kezdett. Pillanatokon belГјl a fiГєk is elindultak a helyГјk felГ©, csГєszva-mГЎszva igyekeztek vissza az evezЕ‘khГ¶z. Thornak dГјbГ¶rgГ¶tt a szГve, ahogy Е‘ is elengedte a korlГЎtot, Г©s kГјszkГ¶dve prГіbГЎlt ГЎtkelni a fedГ©lzeten. Az ingГ©ben megbГєjГі Khron vinnyogott, mikГ¶zben Thor elcsГєszott, elesett, Г©s nagy erЕ‘vel csapГіdott a deszkГЎnak.
OdamГЎszott a padhoz, Г©s hamarosan ismГ©t a helyГ©n talГЎlta magГЎt.
– KÖSSÉTEK ODA MAGATOKAT! – üvöltötte Kolk.
Thor lenГ©zett, vastag kГ¶teleket pillantott meg a pad alatt, Г©s vГ©gre rГЎjГ¶tt, mire kellenek. LenyГєlt az egyikГ©rt, Г©s a csuklГіjГЎra kГ¶tГ¶tte, a padhoz Г©s az evezЕ‘hГ¶z rГ¶gzГtve magГЎt.
BevГЎlt. ГЌgy nem csГєszhatott le a padrГіl. Г‰s hamarosan mГЎr evezni is tudott.
Körülötte a többi fiú is folytatta az evezést, Reece előtte ült, és Thor nemsokára érezte, hogy a hajó ismét elindul. Perceken belül oszladozni kezdett előttük az esőfal.
Ahogy Thor egyre csak evezett Г©s evezett, a furcsa esЕ‘ Г©gette a bЕ‘rГ©t, teste minden izma sajgott, de vГ©gГјl a zubogГЎs hangja halkulni kezdett, Г©s mГЎr nem Г¶mlГ¶tt olyan sok vГz a fejГјkre. NГ©hГЎny pillanat mГєlva napos Г©g alГЎ eveztek ki.
Thor dГ¶bbenten nГ©zett kГ¶rГјl: teljesen tiszta Г©s napos volt az Г©gbolt a feje fГ¶lГ¶tt. EnnГ©l furcsГЎbb dolgot mГ©g sosem tapasztalt Г©letГ©ben: a hajГі egyik felГ©re derЕ±s, szikrГЎzГі napsГјtГ©s vetГјlt, a mГЎsik felГ©re viszont mГ©g mindig Г¶mlГ¶tt a vГz, mikГ¶zben ГЎthaladtak az esЕ‘falon.
Végül az egész hajó kiért a kék ég alá, meleg napsugarak tűztek le rájuk. Most már néma csönd honolt, az esőfal gyorsan távolodott mögöttük, és a bajtársak döbbenten meredtek egymásra. Mintha egy függönyön haladtak volna át, egy másik világba.
– PIHENJ! – kiabálta Kolk.
Thor kГ¶rГјl egyГјttes nyГ¶gГ©ssel engedte el az evezЕ‘t az Г¶sszes fiГє, mindannyian zihГЎlva kaptak levegЕ‘ utГЎn. Maga Thor is Гgy tett, minden porcikГЎja remegett, Г©s hГЎlГЎs volt a kis pihenЕ‘Г©rt. Г–sszegГ¶rnyedt, zihГЎlt, Г©s prГіbГЎlta ellazГtani sajgГі izmait, mikГ¶zben hajГіjuk ezekre az Гєj vizekre siklott.
MiutГЎn vГ©gre Г¶sszeszedte magГЎt, Thor felГЎllt, Г©s kГ¶rГјlnГ©zett. Lepillantott a vГzre, Г©s lГЎtta, hogy megvГЎltozott a szГne: most mГЎr Г©lГ©nk, tГјndГ¶klЕ‘ piros volt. MГЎs tengerre Г©rtek.
– Ez a SГЎrkГЎny-tenger – szГіlalt meg mellette Reece, aki szintГ©n ГЎmulva nГ©zett le a vГzre. – Azt mondjГЎk, az ГЎldozatai vГ©re festi vГ¶rГ¶sre.
Thor a tengert bГЎmulta. Itt-ott bugyogott, Г©s a tГЎvolban furcsa bestiГЎk bukkantak fГ¶l nГ©hГЎny pillanatra, majd ismГ©t a mГ©lybe merГјltek. Egyik sem maradt elГ©g sokГЎig a felszГnen, hogy a fiГє jГіl szemГјgyre vehesse Е‘ket, ГЎm nem akarta megkockГЎztatni, hogy kihajoljon a korlГЎton, Г©s kГ¶zebbrЕ‘l kГ©mlelje a vizet.
Megfordult, szГ©delegve nГ©zett kГ¶rГјl. Az esЕ‘fal innensЕ‘ oldalГЎn minden teljesen mГЎsnak, teljesen idegennek tЕ±nt. MГ©g egy kis vГ¶rГ¶s kГ¶d is lГЎtszott a levegЕ‘ben, a tenger felszГne fГ¶lГ¶tt lebegett. Thor a horizontot figyelte, Г©s Г©szrevett egy tucatnyi kis szigetet, amik Гєgy terГјltek el a lГЎtГіhatГЎron, akГЎr a gГЎzlГіkГ¶vek egy patakban.
ErЕ‘s szГ©l tГЎmadt, Kolk pedig elЕ‘relГ©pett, Г©s azt kiГЎltotta:
– VITORLÁT FELHÚZNI!
Thor a tГЎrsaival egyГјtt akciГіba lendГјlt, megragadtГЎk a kГ¶teleket, Г©s kifeszГtettГ©k a vitorlГЎt, hogy befogjГЎk a szelet. A szГ©llГ¶kГ©s belekapott a vГЎszonba, Г©s elЕ‘relendГtette Е‘ket. Thor Г©rezte, hogy a hajГі sokkal gyorsabban siklik velГјk, mint ad-dig. Egyenesen a szigetek felГ© tartottak. Egyszer csak ГіriГЎsi hullГЎmok ГЎgaskodtak elЕ‘ttГјk, de a hajГіjuknak sikerГјlt ГЎtszelnie Е‘ket, fel-le bukdГЎcsolva a hГ¶mpГ¶lygЕ‘ habokon.
Thor a hajó orrába ment, a korlátnak dőlt, és a távolba nézett. Reece odajött mellé, O’Connor pedig a másik oldalára lépett. Egymás mellett álldogáltak figyelve a gyorsan közeledő szigetcsoportot. Hosszú ideig ácsorogtak némán, Thor élvezte a nyirkos szellőt, miközben ellazult a teste.
VГ©gre meg tudta ГЎllapГtani, hogy a szigetek sokasГЎga kГ¶zГјl konkrГ©tan melyik felГ© tartanak. A sziget egyre nagyobbnak tЕ±nt, Г©s Thor megborzongott, amikor rГЎdГ¶bbent, mi a cГ©ljuk.
– A KГ¶dsziget – szГіlt Reece ГЎhГtatosan.
Thor ГЎmulva nГ©zte a szigetet. Egyre jobban lГЎtszott az alakja: sziklГЎs, gГ¶rГ¶ngyГ¶s, kopГЎr tГЎj volt, hosszГє kilomГ©terekre nyГєlt el Гv alakban, keskeny formГЎja patkГіhoz hasonlГtott. Г“riГЎsi hullГЎmok mostГЎk a partjГЎt, mГ©g a hajГіrГіl is hallani lehetett a morajlГЎsukat, ahogy a vГz hatalmas tajtГ©kot vetve csapГіdott az irdatlan sziklГЎknak. A sziklГЎk hГЎtГЎban aprГіcska fГ¶ldsГЎv hГєzГіdott, amely mГ¶gГ¶tt kЕ‘tГ¶mbГ¶k Г©gig Г©rЕ‘ fala tornyosult. Thornak fogalma sem volt, hogy kГ¶thetnГ©nek ki biztonsГЎgosan a szigeten.
A hely furcsaságához még az is hozzájárult, hogy a szigetet vörös köd lepte be, akár a harmat, megcsillanva a napfényben. Vészjósló hangulatot keltett. Thor úgy érezte, ez a vidék nem emberi, nem evilági.
– Azt mondják, évmilliók óta létezik – mondta O’Connor. – Idősebb, mint maga a Gyűrű. Még a Birodalomnál is vénebb.
– Ez itt a sárkányok felségterülete – tette hozzá Elden, Reece mellé lépve.
MikГ¶zben Thor a szigetet kГ©mlelte, a mГЎsodik nap hirtelen lehanyatlott a horizonton; a rГЎjuk ragyogГі, szikrГЎzГі fГ©ny pillanatok alatt elhalvГЎnyult, az eget a naplemente pirosaslilГЎs ГЎrnyalata szГnezte ГЎt. Thor nem akart hinni a szemГ©nek: mГ©g soha nem lГЎtta a napot ilyen gyorsan mozogni. KГvГЎncsi volt, vajon mi minden mГЎs mГ©g a vilГЎg ezen rГ©szГ©n.
– Él sárkány ezen a szigeten? – kérdezte.
Elden a fejГ©t csГіvГЎlta.
– Nem. Гљgy hallom, hogy a kГ¶zelben tanyГЎzik egy. Azt mondjГЎk, a vГ¶rГ¶s kГ¶d nem mГЎs, mint a sГЎrkГЎny lehelete. Az egyik szomszГ©dos szigeten Г©jszakГЎzik, a szГ©l elsodorja az alvГЎs kГ¶zben kifГєjt lГ©legzetГ©t, Г©s az mГЎsnap beborГtja ezt a kГ¶rnyГ©ket.
Hirtelen zaj ütötte meg Thor fülét. Először mély morajlásnak hangzott, akár a mennydörgés, de olyan hosszan és erősen szólt, hogy beleremegett a csónak. Khron, aki még mindig a fiú ingében lapult, behúzta a nyakát, és szűkölt.
A többiek mind megperdültek, Thor is hátrafordult, és a szemét meresztette: a horizonton lángok halvány körvonalát vélte látni, mintha magát a naplementét nyaldosták volna, aztán fekete füst nyelte el őket, akár egy éppen kitörő kis vulkán.
– A sárkány! – szólt Reece. – Behatoltunk a területére. Thor elámulva nagyot nyelt.
– De akkor hogy lehetnénk itt biztonságban? – kérdezte O’Connor.
– Sehol sem vagytok biztonságban – zengte mögöttük egy hang.
Thor megfordult, Г©s Kolkot lГЎtta meg, aki csГpЕ‘re tett kГ©zzel ГЎllt, Г©s a horizontot figyelte a vГЎlluk fГ¶lГ¶tt.
– Ez a szГЎzprГіba lГ©nyege: hogy minden egyes nap egyГјtt Г©ljetek a halГЎlos veszГ©llyel. Ez nem jГЎtГ©k. A sГЎrkГЎny a kГ¶zelben Г©l, Г©s semmi sem gГЎtolja meg abban, hogy megtГЎmadjon. BГЎr valГіszГnЕ±leg nem fog, mert fГ©ltve Е‘rizgeti a kincseit a sajГЎt szigetГ©n, Г©s a sГЎrkГЎnyok nem szoktГЎk csak Гєgy gondatlanul otthagyni a felhalmozott drГЎgasГЎgaikat. De hallani fogjГЎtok az ГјvГ¶ltГ©sГ©t, Г©s lГЎtni fogjГЎtok Г©jjel a lГЎngjait. Г‰s ha a sГЎrkГЎnyt valahogy feldГјhГtik, csak az Г©g tudja, mi tГ¶rtГ©nhet.
Thor újabb morajlást hallott, ismét lángcsóvát látott a horizonton, és miközben a szigethez közeledtek, figyelte a partot meg az arra zúduló hullámokat. Felnézett a meredek sziklákra, a kőfalra, és fogalma sem volt, vajon hogyan jutnak fel a szirt tetejére, hogyan érnek át a puszta szárazföldre.
– De hát nem látok kikötőt a hajónak – mondta Thor.
– Az túl könnyű is lenne – vágta rá Kolk.
– Akkor hogy jutunk át a szigetre? – kérdezte O’Connor. Kolk gonosz mosollyal nézett le rájuk.
– Úszva – felelte.
Thor egy pillanatra reménykedett, hogy a parancsnok talán csak viccel, de aztán Kolk arckifejezését látva rádöbbent, mennyire komolyan mondja. A fiú nagyot nyelt.
– Úszva? – visszhangozta Reece hitetlenkedve.
– Ez a vГz telis-tele van mindenfГ©le bestiГЎval! – tiltakozott Elden.
– Г“, az mГ©g a legkevesebb – folytatta Kolk. – A tenger szeszГ©lyes, lerГЎnthatnak az Г¶rvГ©nyek, a hullГЎmok az Г©les sziklГЎknak csaphatnak, a vГz forrГі, Г©s ha sikerГјl is ГЎtjutnotok a zГЎtonyon, valahogy meg kell mГЎsznotok azokat a sziklГЎkat,
hogy a szárazföldre érjetek. Már ha nem kapnak el előbb a tengeri szörnyek. Üdvözöllek az új otthonotokban!
Thor a tГ¶bbiekkel egyГјtt kihajolt a korlГЎton, lenГ©zett az alattuk hГЎborgГі tengerre. A vГz Гєgy Г¶rvГ©nylett kГ¶rГјlГ¶ttГјk, mintha Г¶nГЎllГі Г©letre kelt volna, a hullГЎmok pillanatrГіl pillanatra erЕ‘sГ¶dtek, dobГЎlva a hajГіt, Thor alig bГrta megЕ‘rizni az egyensГєlyГЎt. A tenger egyre csak dГјhГ¶ngГ¶tt, habzott a mГ©lyben, Г©lГ©nkpiros szГnГ©t mintha maga a pokol vГ©re adta volna. ГЃm a legrosszabb az volt, hogy mikГ¶zben Thor a vГzre szegezte a szemГ©t, a felszГnt egymГЎs utГЎn tГ¶rtГ©k meg a kГјlГ¶nfГ©le szГ¶rnyek, kiemelkedtek a habokbГіl, a fogukat csattogtattГЎk, aztГЎn visszamerГјltek a tengerbe.
A hajГіjuk egyszer csak lehorgonyzott, messze a parttГіl. Thor nagyot nyelt. FelnГ©zett a szigetet Г¶vezЕ‘ sziklГЎkra, fogalma sem volt, hogyan fognak eljutni oda innen. A hullГЎmok percrЕ‘l percre egyre hangosabban zГєgtak, Гgy a bajtГЎrsaknak kiabГЎlniuk kellett, hogy meghalljГЎk egymГЎst.
Thor figyelte, ahogy a tГ¶bbiek kis csГіnakokat eresztettek a vГzre, Г©s a parancsnokaik utasГtГЎsГЎra hagytГЎk Е‘ket elsodrГіdni legalГЎbb tГz mГ©terre. Nem kГ¶nnyГtettГ©k meg a fiГєk dolgГЎt: Гєszniuk kellett, hogy elГ©rjГ©k a csГіnakokat.
Ennek a puszta gondolata is görcsbe rántotta Thor gyomrát.
– LEUGRANI! – üvöltötte Kolk.
Thort most elЕ‘szГ¶r Г¶ntГ¶tte el a fГ©lelem. Tartott tЕ‘le, hogy emiatt talГЎn kevГ©sbГ© mГ©ltГі arra, hogy a lГ©giГі tagja legyen, talГЎn kevГ©sbГ© mГ©ltГі harcosnak. Tudta, hogy egy harcosnak soha nem lenne szabad fГ©lnie, de be kellett vallania magГЎnak, hogy eluralkodott rajta a fГ©lelem. GyЕ±lГ¶lte ezt a tГ©nyt, Г©s azt kГvГЎnta, bГЎr ne Гgy lenne. De nem volt mit tenni.
ГЃm ahogy kГ¶rГјlnГ©zett, Г©s meglГЎtta a tГ¶bbi fiГє arcГЎra kiГјlt rГ©mГјletet, rГ¶gtГ¶n jobban Г©rezte magГЎt. A tГЎrsai mind a korlГЎtnГЎl ГЎlltak, a fГ©lelemtЕ‘l dermedten bГЎmultak le a vГzre. Az egyikГјk annyira rettegett, hogy egГ©sz testГ©ben reszketett. A fiГє ismerЕ‘s volt Thornak a pajzsos feladat napjГЎrГіl: Е‘ volt az, aki fГ©lt vГ©grehajtani a kijelГ¶lt gyakorlatot, Г©s emiatt bГјntetЕ‘ kГ¶rГ¶ket kellett futnia.
Kolk nyilvГЎn megГ©rezte a fiГє fГ©lelmГ©t, mert elindult felГ© a fedГ©lzeten. A parancsnoknak mintha meg sem kotytyant volna, ahogy a szГ©l az arcГЎba fГєjt, grimaszt vГЎgva ment tovГЎbb, Гєgy tЕ±nt, kГ©sz legyЕ‘zni magГЎt a termГ©szetet is. MegГЎllt az ijedt fiГє mellett, Г©s a homlokГЎt rГЎncolta.
– LEUGRANI! – ordГtotta.
– Nem! – ellenkezett a fiГє. – Nem megy! Nem bГrok! Г‰n nem tudok Гєszni! Vigyetek haza!
Elhúzódott a korláttól, de Kolk közelebb lépett hozzá, megragadta az inge hátát, és a magasba emelte.
– Akkor majd megtanulsz Гєszni! – acsargott a parancsnok, majd Thor legnagyobb dГ¶bbenetГ©re ГЎthajГtotta a tГЎrsukat a korlГЎton.
A fiГє ГјvГ¶ltve repГјlt ki a hajГіbГіl, majdnem Г¶t mГ©tert zuhant, mielЕ‘tt a habzГі tengerbe csapГіdott. Nagyot csobbant, aztГЎn a felszГnen kapГЎlГіzott, levegЕ‘ utГЎn kapkodva.
– SEGÍTSÉG! – üvöltötte.
– Mi a lГ©giГі elsЕ‘ tГ¶rvГ©nye? – zengte Kolk, a hajГіn ГЎllГі tГ¶bbi fiГєhoz fordulva, Гјgyet sem vetve a vГzben kГјszkГ¶dЕ‘ tГЎrsukra.
Thornak halványan rémlett a helyes válasz, de túlságosan lekötötte a figyelmét a tengerben vergődő fiú ahhoz, hogy feleljen.
– Hogy mindig segГteni kell a bajba kerГјlt bajtГЎrsainknak! – kiГЎltotta Elden.
– És ő bajban van? – harsogta Kolk, a fiúra mutatva.
A fuldoklГі felemelte a karjГЎt, Гєjra meg Гєjra elmerГјltfelbukkant, a tГ¶bbi fiГє pedig a fedГ©lzeten toporgott, mindannyian fГ©ltek a vГzbe vetni magukat.
Abban a pillanatban Thort kГјlГ¶nГ¶s Г©rzГ©s Г¶ntГ¶tte el. MikГ¶zben a vergЕ‘dЕ‘ tГЎrsukra Г¶sszpontosГtott, minden mГЎsrГіl megfeledkezett. MГЎr nem gondolt sajГЎt magГЎra. EszГ©be sem jutott az a lehetЕ‘sГ©g, hogy az Г©letГ©t vesztheti. A tenger, a szГ¶rnyek, a hullГЎmok… minden semmivГ© lett. Csak arra tudott gondolni, hogy megmentsen valaki mГЎst.
FelmГЎszott a vastag tГ¶lgyfa korlГЎtra, behajlГtotta a tГ©rdГ©t, Г©s gondolkodГЎs nГ©lkГјl elrugaszkodott, hasГtotta a le-vegЕ‘t, fejest ugrott a bugyogГі piros vГzbe.
Г–TГ–DIK FEJEZET
Gareth az apja trГіnjГЎn Гјlt a nagyteremben, a sima karfГЎhoz dГ¶rzsГ¶lte a tenyerГ©t, Г©s az elГ© tГЎrulГі lГЎtvГЎnyt figyelte: tГ¶bb ezer alattvalГіja zsГєfolГіdott Г¶ssze a teremben, az emberek a GyЕ±rЕ± minden zugГЎbГіl idesereglettek, hogy tanГєi legyenek ennek az egyszeri Г©s megismГ©telhetetlen esemГ©nynek, lГЎssГЎk, kГ©pes-e Гєj kirГЎlyuk kГ©zbe venni a Dinasztia KardjГЎt. Hogy lГЎssГЎk, tГ©nyleg Gareth-e a KivГЎlasztott. LegutГіbb apja kГsГ©relte meg felemelni a kardot, mГ©g fiatalemberkГ©nt; Г©s mintha most senki sem akart volna lemaradni a lehetЕ‘sГ©grЕ‘l, hogy sajГЎt szemГ©vel lГЎthassa az Гєj kГsГ©rletet. Az izgalom felhЕ‘kГ©nt borult a sokasГЎgra.
Maga Gareth dermedt volt a feszГјlt vГЎrakozГЎstГіl. Ahogy figyelte az egyre nГ¶vekvЕ‘ tГ¶meget, a helyisГ©gbe nyomakodГі Гєjabb Г©s Гєjabb embereket, szГ¶get ГјtГ¶tt a fejГ©be a gondolat, hogy apja tanГЎcsadГіinak talГЎn igaza volt, Г©s rossz Г¶tlet a kardprГіbГЎt a nagyteremben, a nyilvГЎnossГЎg szeme lГЎttГЎra megtartani. A tanГЎcsadГіk gyЕ‘zkГ¶dtГ©k, hogy inkГЎbb a kard kis, elzГЎrt szobГЎjГЎban prГіbГЎlja felemelni a fegyvert: azzal Г©rveltek, hogy akkor csak kevesen lennГ©nek tanГєi annak, ha netГЎn kudarcot vall. Gareth azonban nem bГzott atyja embereiben; jobban hitt sajГЎt vГ©gzetГ©ben, mint az elЕ‘zЕ‘ kirГЎly tanГЎcsadГіiban, Г©s azt akarta, hogy az egГ©sz kirГЎlysГЎg lГЎthassa a sikerГ©t, azonnal meggyЕ‘zЕ‘dhessen rГіla mindenki, hogy Е‘ a KivГЎlasztott. Azt akarta, hogy ezt a pillanatot megЕ‘rizze a tГ¶rtГ©nelem. A pillanatot, amikor beteljesГti a sorsГЎt.
Gareth az imГ©nt mГ©g nagyon peckesen lГ©pett be a terembe, tanГЎcsosai kГsГ©retГ©ben vonult el a trГіnig, fejГ©n a koronГЎval, vГЎllГЎn a palГЎsttal, kezГ©ben a jogarral: mindenkivel tudatni akarta, hogy Е‘ az igazi kirГЎly, az igazi MacGil, nem pedig az apja. Ahogy vГЎrta, nem sok idЕ‘ kellett hozzГЎ, hogy Гєgy Г©rezze, ez az Е‘ kastГ©lya, ezek az Е‘ alattvalГіi. Azt akarta, hogy most mГЎr a nГ©pe is ГЎtГ©rezze ugyanezt, mindenkinek ki akarta mutatni az erejГ©t. A mai naptГіl fogva biztosan tudhatjГЎk majd, hogy Gareth az egyetlen, az igaz kirГЎlyuk.
Most azonban, ahogy ott Гјlt, egyedГјl a trГіnon, Г©s a terem kГ¶zepГ©n lГ©vЕ‘ Гјres vasГЎllvГЎnyra nГ©zett, amelyre a kardot fogjГЎk helyezni, hogy megvilГЎgГthassa a mennyezet ГјvegГ©n beragyogГі napsugГЎr, Gareth elbizonytalanodott. Nyomasztotta annak sГєlya, amire kГ©szГјlt; megmГЎsГthatatlan lГ©pГ©s volt, ezutГЎn mГЎr nem fordulhatott vissza. Mi lesz, ha tГ©nyleg kudarcot vall? PrГіbГЎlta elhessegetni ezt a gondolatot.
A terem tГєloldalГЎn nyikorogva kinyГlt a hatalmas kapu, Г©s a terem izgatottan felmorajlott, majd vГЎrakozГЎsteljesen elnГ©mult. Egy tucat fГ©rfi masГrozott be, az udvar legerЕ‘sebb emberei, a Dinasztia KardjГЎt hoztГЎk be, egyГјtt is alig bГrtГЎk el. Hat-hat ember fogta a kardot mindkГ©t oldalon, lassГє lГ©ptekkel meneteltek, az ГЎllvГЎny felГ© cipeltГ©k a fegyvert.
Gareth kalapГЎlГі szГvvel figyelte a felГ© kГ¶zeledЕ‘ket. Egy rГ¶pke pillanatra megingott a magabiztossГЎga: ha ez a tizenkГ©t fГ©rfi, akiknГ©l izmosabbakat mГ©g Г©letГ©ben nem lГЎtott, alig bГrja el a kardot, akkor mГ©gis mi az esГ©lye arra, hogy majd Е‘ fel tudja emelni? De igyekezett nem is gondolni erre, elvГ©gre is a kard megemelГ©se a vГ©gzetrЕ‘l szГіl, nem pedig az erЕ‘rЕ‘l. Gareth azt hajtogatta magГЎnak: a vГ©gzet akarata, hogy Е‘ itt legyen, elsЕ‘szГјlГ¶tt MacGilkГ©nt, kirГЎlykГ©nt. Argont kereste a tГ¶megben; valamilyen oknГЎl fogva hirtelen heves vГЎgya tГЎmadt, hogy a druida tanГЎcsГЎt kГ©rje. Most aztГЎn ГіriГЎsi nagy szГјksГ©ge volt az Г¶regre. Nem Г©rtette miГ©rt, de mГЎsra sem bГrt gondolni. De persze sehol sem lГЎtta Argont.
A tucatnyi férfi végre elért a terem közepére, becipelték a kardot a napsugár fényébe, aztán letették az állványra. A fegyver visszhangzó csendüléssel ért a vasvillákra, a zaj áthullámzott a tömegen. Az egész teremre néma csönd telepedett.
A sokaság ösztönösen szétvált, utat engedve Garethnek, hogy a kardhoz léphessen, és megpróbálhassa felemelni.
Az új király lassan kelt fel a trónról, kiélvezte a pillanatot, sütkérezett a rá irányuló figyelemben. Érezte, hogy minden szem rászegeződik. Tudta, hogy soha többé nem jön el ilyen alkalom, amikor az egész királyság ilyen feszülten, ilyen elmélyülten figyelné őt, elemezve minden mozdulatát. Gyermekkora óta számtalanszor átélte már gondolatban ezt a pillanatot, és most végre eljött. Azt akarta, hogy lassan teljen el.
Lement a trГіn lГ©pcsЕ‘jГ©n, egyesГ©vel vГ©ve a fokokat, kiГ©lvezve minden lГ©pГ©st. VГ©gigsГ©tГЎlt a vГ¶rГ¶s szЕ‘nyegen, ami puhГЎn sГјppedt be a talpa alatt, egyre kГ¶zelebb Г©rt a napsugГЎr fГ©nykГ¶rГ©hez, a Kardhoz. Ahogy lГ©pkedett, Гєgy Г©rezte, mintha egy ГЎlomban jГЎrna. Testen kГvГјli Г©lmГ©nye volt. A lelke mГ©lyГ©n olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, mintha mГЎr sokszor vГ©gigment volna ezen a szЕ‘nyegen, hiszen ГЎlmГЎban mГЎr milliГіszor kГ©zbe vette a Kardot. EttЕ‘l csak mГ©g inkГЎbb Гєgy Г©rezte, hogy a sors neki szГЎnta a kard megemelГ©sГ©t, hogy egyenesen a vГ©gzete felГ© tart.
LГЎtta a lelki szemei elЕ‘tt, hogyan fog lezajlani ez az egГ©sz: vakmerЕ‘en odalГ©p a Kardhoz, kinyГєjtja Г©rte a kezГ©t, Г©s mikГ¶zben alattvalГіi izgatottan elЕ‘rehajolnak, Е‘ vГЎratlanul Г©s drГЎmaian magasra emeli a fegyvert. Az emberek mind felhГ¶rdГјlnek majd, hasra vГЎgjГЎk magukat, Г©s elismerik, hogy Gareth a KivГЎlasztott, a valaha uralkodott legfЕ‘bb MacGil kirГЎly, akinek Г¶rГ¶kkГ© uralkodnia kell. Г–rГ¶mkГ¶nnyeket fognak hullatni a dicsЕ‘sГ©ge lГЎttГЎn. Reszketni fognak a szГne elЕ‘tt a fГ©lelemtЕ‘l. HГЎlГЎt adnak majd az Г©gnek, amiГ©rt ebben a korban Г©lnek, Г©s tanГєi lehettek ennek az esemГ©nynek. IstenkГ©nt tisztelik majd a kirГЎlyukat.
Gareth egyre kГ¶zeledett a Kardhoz, most mГЎr alig egy mГ©terre volt tЕ‘le, Г©s a feszГјltsГ©g ГЎtjГЎrta minden porcikГЎjГЎt. BГЎr mГЎr sokszor lГЎtta a Kardot, ahogy most belГ©pett a fГ©nykГ¶rbe, megdГ¶bbentette a szГ©psГ©ge. MГ©g soha nem jutott ilyen kГ¶zel a fegyverhez, Г©s meglepЕ‘ hatГЎst tett rГЎ. LГ©legzetelГЎllГtГі volt. HosszГє, fГ©nyes pengГ©je olyan anyagbГіl kГ©szГјlt, amit mГ©g senkinek sem sikerГјlt azonosГtania, markolatГЎnГЎl dГszesebbet Gareth mГ©g soha nem lГЎtott, kГ¶rbe volt tekerve valami finom, selyemszerЕ± anyaggal, mindenfГ©le Г©kkЕ‘vel volt kirakva, Г©s sГіlymos cГmer dГszГtette. Amikor Gareth mГ©g kГ¶zelebb lГ©pett, Г©s a Kard fГ¶lГ© hajolt, Г©rezte a belЕ‘le ГЎradГі erЕ‘vel telГtett energiГЎt. A fegyver mintha lГјktetett volna. Gareth alig kapott levegЕ‘t. Pillanatokon belГјl a markГЎban tarthatja majd. A feje fГ¶lГ© emelheti. A penge Гєgy fog csillogni a napfГ©nyben, hogy az egГ©sz vilГЎg lГЎthassa.
Еђ lesz Gareth, a KivГЎlasztott.
Gareth kinyГєjtotta jobb kezГ©t, Г©s a markolatra tette, lassan simГtotta rГЎ az ujjait, Г©rezte minden egyes Г©kkЕ‘, minden dГszГtГ©s kГ¶rvonalГЎt, ahogy megszorГtotta a fegyvert, Г©s elГ¶ntГ¶tte az energia. A heves erЕ‘ a tenyerГ©be sugГЎrzott, onnan a karjГЎba, ГЎtjГЎrta az egГ©sz testГ©t. MГ©g soha nem Г©rzett ehhez foghatГіt. Ez volt a nagy pillanata. Most Г¶rГ¶kre beГrhatta nevГ©t a tГ¶rtГ©nelembe.
Nem akart kockГЎztatni: bal kezГ©vel is a Kardhoz nyГєlt, Г©s azzal is megragadta a markolatot. Lehunyta a szemГ©t, zihГЎlt.
Istenek, kГ©rlek, engedjГ©tek, hogy megemeljem a Kardot! Adjatok jelet! BizonyГtsГЎtok, hogy Г©n vagyok az igaz kirГЎly! BizonyГtsГЎtok, hogy uralkodГЎsra szГјlettem!
NГ©mГЎn imГЎdkozott, vГЎrta a vГЎlaszt, valami jelet, a tГ¶kГ©letes pillanatot. ГЃm egyre csak mГєltak a pillanatok, eltelt tГz mГЎsodperc, az egГ©sz kirГЎlysГЎg Garethet figyelte, de Е‘ semmit sem hallott.
AztГЎn hirtelen meglГЎtta az apja arcГЎt lelki szemei elЕ‘tt, amint komoran nГ©zi Е‘t.
Gareth rГ©mГјlten nyitotta ki a szemГ©t, ki akarta tГ¶rГ¶lni a kГ©pet az elmГ©jГ©bЕ‘l. DГјbГ¶rgГ¶tt a szГve, Г©s borzasztГі rossz elЕ‘jelnek Г©rezte a lГЎtomГЎsГЎt.
Eljött a pillanat: most vagy soha.
Előrehajolt, és teljes erőből megpróbálta felemelni a Kardot. Beleadta minden erejét, végül már az egész teste görcsölt, remegett.
A Kard meg sem mozdult. Gareth úgy érezte, mintha az egész földet próbálná megemelni.
A király nagyobb hévvel próbálkozott, még nagyobbal, végül még annál is nagyobbal. Ekkorra már feltűnően nyögött, aztán üvöltött.
Pillanatokkal kГ©sЕ‘bb Г¶sszerogyott.
A Kard egyetlen centit sem moccant.
A termen dГ¶bbent felhГ¶rdГјlГ©s hullГЎmzott ГЎt, ahogy a kirГЎly a fГ¶ldre rogyott. TГ¶bb tanГЎcsadГіja is a segГtsГ©gГ©re sietett, hogy meggyЕ‘zЕ‘djenek rГіla, nem esett-e baja, ГЎm Gareth hevesen ellГ¶kte Е‘ket magГЎtГіl. SzГ©gyenkezve tГЎpГЎszkodott fel, ismГ©t megГЎllt a sajГЎt lГЎbГЎn.
Megalázottan nézett körbe, látni akarta, hogy tekintenek rá most az alattvalói.
Sokan mГЎris elfordultak tЕ‘le, mГЎris elindultak kifelГ© a terembЕ‘l. Gareth lГЎtta alattvalГіi arcГЎn a csalГіdottsГЎgot, lГЎtta, hogy csak Гєjabb kГnos kudarc a szemГјkben. Most mГЎr mindannyian tudtГЎk, egy emberkГ©nt voltak tisztГЎban vele, hogy nem Е‘ az igazi kirГЎlyuk. Nem Е‘ a KivГЎlasztott, a sors ГЎltal rendelt MacGil uralkodГі. Еђ csak egy senki. CsupГЎn egy Гєjabb herceg, aki elbitorolta a trГіnt.
Mardosta a szГ©gyen. MГ©g soha nem Г©rezte magГЎt annyira egyedГјl, mint ebben a pillanatban. Minden, amit gyermekkora Гіta elkГ©pzelt, hazugsГЎg volt. TГ©veszme. Elhitte a sajГЎt maga ГЎltal kitalГЎlt mesГ©t.
És az most tönkretette.
HATODIK FEJEZET
Gareth fel-alГЎ jГЎrkГЎlt a szobГЎjГЎban, egГ©szen elkГЎbult, megdГ¶bbentette, hogy ilyen csГєfos kudarcot vallott a karddal, Г©s prГіbГЎlta felfogni a kГ¶vetkezmГ©nyeket. Teljesen megdermedt. El sem akarta hinni, hogy kГ©pes volt olyan ostobasГЎgra, mint a kard felemelГ©sГ©nek kГsГ©rlete, elvГ©gre a Dinasztia KardjГЎt mГЎr hГ©t generГЎciГі Гіta egyetlen MacGil kirГЎly sem bГrta kГ©zbe venni. MГ©gis miГ©rt gondolta, hogy Е‘ jobb, mint az Е‘sei? MiГ©rt kГ©pzelte, hogy Е‘ mГЎs?
Több esze kellett volna, hogy legyen. Óvatosabbnak kellett volna lennie, nem lett volna szabad túlbecsülnie magát. Meg kellett volna elégednie pusztán azzal, hogy övé lett atyja trónja. Miért kellett erőltetnie a dolgot?
ГЌgy viszont most az Г¶sszes alattvalГіja megtudta, hogy nem Е‘ a KivГЎlasztott; ez mostantГіl ГЎrnyГ©kot vet az uralkodГЎsГЎra; Г©s most talГЎn mГ©g inkГЎbb azt fogjГЎk gyanГtani, hogy Е‘ a felelЕ‘s az apja halГЎlГЎГ©rt. Gareth lГЎtta, hogy mГЎris mГЎshogy nГ©z rГЎ mindenki, mintha szellemkГ©nt jГЎrna kГ¶ztГјk, mintha a nГ©p mГЎris felkГ©szГјlne a kГ¶vetkezЕ‘ kirГЎlyra.
Ennél is rosszabb volt, hogy Garethnek életében először megingott az önmagába vetett hite. Egész életében tisztán látta a sorsát. Biztos volt benne, hogy őt illeti apja trónja, hogy az ő végzete uralkodni, és megemelni a kardot. Magabiztossága most alapjaiban rendült meg. Most már semmiben sem volt biztos.
A legrosszabb azonban az volt, hogy miГіta megkГsГ©relte felemelni a kardot, egyre csak Г©desapja arcГЎt lГЎtta lelki szemei elЕ‘tt. TalГЎn ez volt atyja bosszГєja?
– Bravó! – szólt lassan, elnyújtottan egy gúnyos hang.
Gareth sietve hátrafordult, megdöbbent, hogy van még valaki a szobájában. Azonnal felismerte a hangot; annyiszor kellett hallgatnia az elmúlt években, hogy mostanra meg is utálta. A hang nem másé volt, mint a feleségéé.
HelenГЎГ©.
Az asszony a helyisГ©g tГєlsГі sarkГЎban ГЎllt, ГіpiumpipГЎjГЎval a szГЎjГЎban figyelte Garethet. MГ©lyen beszГvta a fГјstГ¶t, benntartotta, majd lassan kifГєjta. VГ©reres volt a szeme, Г©s a fГ©rje lГЎtta rajta, hogy tГєlsГЎgosan rГ©gГіta fГјstГ¶l mГЎr.
– Mit keresel te itt? – kérdezte.
– Ez az én szobám is – felelte a nő. – Azt csinálok itt, amit csak akarok. A feleséged vagyok, a királynéd. Ezt ne feledd! Én is uralom ezt a királyságot, akárcsak te. Bár a mai bukásod után aligha mondanám, hogy te akármit is uralsz.
Garethnek arcГЎba szГ¶kГ¶tt a vГ©r. Helena mindig is Г©rtett hozzГЎ, hogy a lehetЕ‘ leggonoszabb csapГЎst mГ©rje rГЎ, a lehetЕ‘ legrosszabbkor. Senkit sem utГЎlt jobban, mint ezt a nЕ‘t. Alig bГrta elhinni, hogy annak idejГ©n hajlandГі volt felesГ©gГјl venni.
– Aligha? – hördült Gareth, felháborodva rontott a nő felé. – Ne feledd, hogy én vagyok a király, te boszorkány, és hiába vagy a feleségem, téged is börtönbe vethetlek, akárcsak bárki mást ebben a birodalomban!
Az asszony kinevette, megvetЕ‘en horkantott fel.
– Börtönbe vetnél? – vágott vissza. – Hadd lássák csak az alattvalóid, hogy még a saját feleséged is dacol veled?
Nem, azt kГ©tlem. Ilyet nem tenne Gareth, aki folyton mesterkedik valamiben. Akit mindennГ©l Г©s mindenkinГ©l job-ban Г©rdekel, hogy mГЎsok mit gondolnak rГіla.
Gareth megГЎllt a felesГ©ge elЕ‘tt, rГЎdГ¶bbent, hogy Helena ГЎtlГЎt rajta, Г©s ez borzasztГіan idegesГtette. MegГ©rtette, milyen fenyegetГ©st jelent a nЕ‘, Г©s felfogta, hogy semmi Г©rtelme vitatkoznia vele. Гљgyhogy csak ГЎllt ott, nГ©mГЎn, Г¶kГ¶lbe szorГtott kГ©zzel.
– Mit akarsz? – kérdezte végül lassan, és igyekezett uralkodni magán, nehogy meggondolatlanul cselekedjen.
– Csak akkor szoktál eljönni hozzám, ha akarsz tőlem va lamit. A nő durva, gúnyos nevetést hallatott.
– Г‰n mindig megkapom, amit akarok. Nem azГ©rt jГ¶ttem, hogy bГЎrmit is kГ©rjek tЕ‘led. Hanem azГ©rt, hogy kГ¶zГ¶ljek veled valamit: az imГ©nt az egГ©sz kirГЎlysГЎgod tanГєja volt, hogy nem bГrod megemelni a kardot. Most mi lesz velГјnk?
– Hogy érted, hogy velünk? – kérdezett vissza Gareth, nem értve, hova akar kilyukadni az asszony.
– Most már az alattvalóid is tudják, amit én mindig is tudtam: hogy nem érsz semmit. Hogy nem te vagy a Kiválasztott. Gratulálok! Legalább most már hivatalos. Gareth arca tükrözte felesége grimaszát.
– ApГЎm sem bГrta kГ©zbe venni a kardot. AttГіl mГ©g sikeresen uralkodott.
– A kudarc igenis rányomta a bélyegét apád uralkodására – erősködött Helena. – Minden pillanatára.
– Ha annyira elégedetlen vagy velem – dühöngött Gareth –, akkor miért nem tűnsz el innen? Hagyj el! Lépj
ki ebbЕ‘l a lГЎtszathГЎzassГЎgbГіl! Most mГЎr kirГЎly vagyok! MГЎr nincs szГјksГ©gem rГЎd.
– Örülök, hogy felvetetted ezt a kérdést – felelte –, mert pontosan ebből az okból jöttem. Hivatalosan is véget akarok vetni a házasságunknak. El akarok válni. Szerelmes vagyok egy férfiba. Egy tisztességes férfiba. Egész pontosan az egyik lovagodba. Egy harcosba. Szeretjük egymást, igaz szerelemmel. Még soha nem éreztem ehhez foghatót. Váljunk el, hogy ne titkos viszonyt kelljen folytatnom vele! Nyilvánosságra akarom hozni a szerelmünket. És hozzá akarok menni.
Gareth dГ¶bbenten, megtГ¶rten meredt a felesГ©gГ©re, aki ezekkel a szavakkal mintha tЕ‘rt dГ¶fГ¶tt volna a mellkasГЎba. MiГ©rt kellett HelenГЎnak felbukkannia? MiГ©rt Г©ppen most? Gareth ezt mГЎr vГ©gkГ©pp nem bГrta elviselni. Гљgy Г©rezte, mintha a vilГЎg belerГєgott volna, miutГЎn mГЎr amГєgy is padlГіra kerГјlt.
A király meglepetten érzékelte, hogy minden ellenszenve dacára fontos neki Helena, mert amikor meghallotta a követelését, miszerint el akar válni, az nagy hatást tett rá. Felzaklatta. Rádöbbent, hogy nem akarja hagyni a válást. Ha ő maga kezdeményezte volna, az egy dolog; de az, hogy Helena vetette fel, már más ügy volt. Esze ágában sem volt hagyni, hogy az asszony megkapja, amit akar, pláne nem ilyen könnyen.
Leginkább az aggasztotta, vajon milyen hatással lenne az uralkodására, ha elválna Helenától. Egy király válása túl sok kérdést vet föl. És Gareth meglepő módon azon kapta magát, hogy féltékeny a nő szeretőjére. Helenára pedig neheztelt, amiért az orra alá dörgölte, hogy nem olyan férfias, mint az a lovag. Gareth bosszút akart állni. Mindkettőjükön.
– Nem vГЎlunk el! – csattant fГ¶l. – Egy Г©letre hozzГЎm vagy lГЎncolva. Nem szabadulsz tЕ‘lem. Soha nem engedlek el. Г‰s ha megtudom valaha is, hogy ki ez a lovag, akivel hЕ±tlenkedsz, elЕ‘bb megkГnoztatom, aztГЎn kivГ©geztetem.
Helena acsarogva vГЎlaszolt:
– Nem Г¶nszГЎntambГіl mentem felesГ©gГјl hozzГЎd! Ez nem tisztes hГЎzassГЎg! Nem tekintelek fГ©rjemnek. Ezen a frigyen nem Гјl ГЎldГЎs! Soha nem is Гјlt! A szГјleink szerveztГ©k meg, hogy nГ¶veljГ©k a hatalmukat. Az egГ©sz Гјgy undorГt, mindig is undorГtГіnak tartottam. Г‰s elvette tЕ‘lem az esГ©lyt, hogy rendes hГЎzassГЎgban Г©lhessek! – Nagyot fГєjt, egyre dГјhГ¶sebb lett. – Vagy hagyod, hogy elvГЎljak tЕ‘led, vagy szГ©tkГјrtГ¶lГ¶m az egГ©sz kirГЎlysГЎgban, hogy apГЎd nem tГ©ged akart Г¶rГ¶kГ¶sГ©nek. Te dГ¶ntesz!
Ezzel Helena hГЎtat fordГtott a fГ©rfinak, ГЎtvonult a szobГЎn, Г©s kirontott az ajtГіn, mГ©g csak be sem csukta maga utГЎn.
Gareth remegve állt ott a nyitott ajtót bámulva, és meglepődött, amikor ismét belépett rajta valaki. Alig volt ideje végiggondolni a Helenával folytatott vitáját, felfogni az asszony minden fenyegetését, amikor egy túlságosan is jól ismert arcot pillantott meg. Firth bukkant föl előtte. Megszokott lendületes léptei helyett azonban hezitálva jött be a szobába, arcán bűnbánó kifejezés ült.
– Gareth? – kérdezte bizonytalanul.
Elkerekedett szemmel meredt a kirГЎlyra, aki lГЎtta rajta, mennyire gyГ¶tri a bЕ±ntudat. Nagyon helyes, gondolta Gareth. ElvГ©gre is Firth vette rГЎ, hogy megprГіbГЎlja felemelni a kardot, Е‘ gyЕ‘zte meg vГ©gГјl, Е‘miatta hitte magГЎt Gareth tГ¶bbnek, mint aki volt. Ki tudja, mi tГ¶rtГ©nt volna Firth sutyorgГЎsa nГ©lkГјl? TalГЎn meg sem kГsГ©relte volna kГ©zbe venni a kardot.
Gareth füstölögve fordult a bizalmasa felé. Firthben végre célpontot talált, akin levezetheti minden haragját. Elvégre is ő ölte meg az apját. Firth, ez az ostoba lovászfiú keverte bele őt ebbe az egész slamasztikába. Így most már Gareth is csak egy újabb kudarcot vallott örökös volt a MacGil-családfán.
– GyЕ±lГ¶llek! – fortyogott Gareth. – Mit Г©rtek az ГgГ©reteid? Mit Г©rt a meggyЕ‘zЕ‘dГ©sed, hogy fel tudom emelni a kardot?
Firth nagyot nyelt, rГ©m idegesnek tЕ±nt. SzГіhoz sem jutott. NyilvГЎn azt sem tudta, mit mondhatna.
– Nagyon sajnálom, felséges úr – nyögte ki végül. – Tévedtem.
– Nagyon sok mindennel kapcsolatban tévedtél – csattant fel Gareth.
Valóban, minél többet gondolkozott Gareth ezen az egészen, annál inkább rádöbbent, mekkorát is tévedett Firth. Ami azt illeti, ha Firth nem avatkozik bele, akkor az apja nem halt volna meg, és akkor Gareth most nem lenne ekkora bajban. Nem nyomná a vállát az uralkodás súlya, nem lenne ilyen rossz a helyzet. Gareth visszavágyott a régi, egyszerűbb időkbe, amikor még nem volt király, amikor az apja még életben volt. Hirtelen elöntötte a vágy, hogy mindent visszacsináljon, hogy minden olyan legyen, mint régen. De ezt nem tehette meg. És mindez Firth hibája volt.
– Mit keresel itt? – faggatta Gareth.
A fiú megköszörülte a torkát, láthatóan egyre idegesebb lett.
– Hallottam bizonyos… pletykГЎkat… a szolgГЎk sutyorgГЎsГЎt. A fГјlembe jutott, hogy az Г¶csГ©d meg a hГєgod kГ©rdezЕ‘skГ¶dnek. A szolgГЎk szГЎllГЎsГЎn lГЎttГЎk Е‘ket. A szennyvГz aknГЎjГЎt vizsgГЎlgattГЎk a gyilkos fegyvert keresve. A tЕ‘rt, amellyel megГ¶ltem apГЎdat.
Gareth hátán végigfutott a hideg a szavai hallatán. Megdermedt a döbbenettől és a félelemtől. Hát lehetett volna még ennél is rosszabb ez a nap?
Megköszörülte a torkát.
– És mit találtak a testvéreim? – kérdezte kiszáradt to
rokkal. Alig bГrt megszГіlalni. Firth a fejГ©t csГіvГЎlta.
– Nem tudom, felsГ©g. Csak annyit hallottam, hogy gyanГtanak valamit.
Garethet újult erővel öntötte el a gyűlölet Firth iránt, nem is gondolta volna, hogy képes ennyire gyűlölni valakit. Ha a fiú nem lett volna ilyen ügyetlen, ha rendesen eltüntette volna a fegyvert, akkor Gareth most nem lenne ilyen szorult helyzetben. Firth sebezhetővé tette.
– Jól figyelj rám, mert nem mondom el még egyszer!
– szГіlt Gareth kГ¶zelebb lГ©pve a fiГєhoz, a szemГ©be nГ©zve, a tЕ‘le telhetЕ‘ leghatГЎrozottabb, legkomorabb pillantГЎst vetve rГЎ. – Soha tГ¶bbГ© nem akarom lГЎtni a kГ©pedet. MegГ©rtetted? TЕ±nj a szemem elЕ‘l, Г©s soha ne gyere vissza! Egy nagyon messzi pozГciГіt jelГ¶lГ¶k ki a szГЎmodra. Г‰s ha valaha is beteszed mГ©g egyszer a lГЎbad a kastГ©lyba, garantГЎlom, hogy le fognak tartГіztatni. Most pedig TГњNГ‰S! – ordГtotta.
Firth szemébe könnyek szöktek, sarkon fordult, és kimenekült a szobából, léptei még jóval azután is visszhangoztak, hogy elrohant a folyosón.
Gareth esze ismГ©t a kardon, a kudarcot vallott prГіbГЎlkozГЎsГЎn jГЎrt. Г“hatatlanul Гєgy Г©rezte, hogy nagy bajt hozott sajГЎt fejГ©re. Olyan Г©rzГ©se tГЎmadt, mintha levetette volna magГЎt egy sziklГЎrГіl, Г©s ettЕ‘l a pillanattГіl kezdve mГЎr csak a zuhanГЎs vГЎrna rГЎ.
Гљgy ГЎllt ott a fГјlsiketГtЕ‘ csendben, mintha gyГ¶keret eresztett volna a kЕ‘be, remegett a szobГЎban, amely egykor atyjГЎГ© volt, Г©s fel sem bГrta fogni, mГ©gis milyen lavinГЎt indГtott el. MГ©g soha nem volt ennyire magГЎnyos, ennyire bizonytalan.
Ezt jelentette kirГЎlynak lenni?
Gareth felsietett a kЕ‘bЕ‘l faragott csigalГ©pcsЕ‘n, rohant egyik emeletrЕ‘l a mГЎsikra, a kastГ©ly legmagasabban lГ©vЕ‘ mellvГ©djГ©hez igyekezett. Friss levegЕ‘re volt szГјksГ©ge. IdЕ‘re Г©s egyedГјllГ©tre vГЎgyott, hogy gondolkodhasson. Olyan megfigyelЕ‘ГЎllГЎst keresett, ahonnan belГЎthatja a kirГЎlysГЎgГЎt, az egГ©sz udvart, az alattvalГіit, Г©s eszГ©be vГ©sheti, hogy mindez az Г¶vГ©. Hogy az elmГєlt nap rГ©mГЎlomba illЕ‘ esemГ©nyei dacГЎra azГ©rt mГ©g mindig Е‘ a kirГЎly.
Elzavarta a szolgáit, és egyedül szaladt fel a lépcsőn, emeltről emeletre egyre jobban lihegett. Az egyik szinten megtorpant, kétrét görnyedve zihált. Könnyek csorogtak le a képén. Egyre csak apja arcát látta maga előtt, ahogy minden lépésénél megfeddi.
– Gyűlöllek! – üvöltötte a levegőbe.
EskГјdni mert volna, hogy vГЎlaszul gГєnyos nevetГ©st hallott. Atyja nevetГ©sГ©t.
El kellett tЕ±nnie innen. Visszafordult a lГ©pcsЕ‘hГ¶z, Г©s szaladt, rohant tovГЎbb, mГg vГ©gre fel nem Г©rt a bГЎstyГЎhoz. Kirontott az ajtГіn, odakint friss nyГЎri levegЕ‘ fogadta.
Gareth mély lélegzetet vett, zihálása csillapodott, élvezte a napfényt, a meleg szellőt. Levette a palástot, apja palástját, és a földre dobta. Túl meleg volt, és már nem is akarta viselni.
A bástya peremére sietett, a mellvéd kőfalába kapaszkodott, és kissé még mindig lihegve nézett le az udvarára. Látta a végtelen tömeget, amely a kastélyból tartott kifelé. A szertartásról távoztak. Gareth szertartásáról. Szinte innen érezte a csalódottságukat. Milyen kicsinek tűntek! Csodálta, hogy mindannyian az ő uralma alatt állnak.
De vajon mГ©g meddig?
– Az uralkodás furcsa dolog – szólt egy vén hang.
Gareth megfordult, és legnagyobb meglepetésére Argont pillantotta meg: alig egy méterrel mögötte állt, fehér köpenyben és csuklyában, kezében a botjával. A királyra meredt, ajkán mosoly játszott, a tekintete viszont nem volt vidám. Szikrázott a szeme, átható pillantást vetett Garethre, idegessé téve a királyt. A druida túl sokat látott.
Gareth korГЎbban rengeteg mindent akart mondani Argonnak, rengeteg mindent akart kГ©rdezni tЕ‘le. Most azonban, miutГЎn kudarcot vallott a kard megemelГ©sГ©ben, mГЎr egyetlen dolog sem jutott eszГ©be.
– MiГ©rt nem szГіltГЎl nekem? – fakadt ki kГ©tsГ©gbeesetten. – SzГіlhattГЎl volna, hogy nem fogom tudni kГ©zbe venni a kardot. MegkГmГ©lhettГ©l volna a szГ©gyentЕ‘l.
– És azt mégis miért tettem volna? – kérdezte Argon. Gareth a homlokát ráncolta.
– Nem vagy a király őszinte tanácsadója – vádolta az öreget. – Apámnak őszinte tanácsot adtál volna. Nekem viszont nem.
– Talán azért, mert atyád méltó volt az őszinte tanácsomra – felelte Argon.
Gareth dühe egyre nőtt. Gyűlölte a vénembert. És őt hibáztatta.
– TГ¶bbГ© lГЎtni sem akarlak – mondta. – Nem tudom, miГ©rt ГЎllГtott apГЎm a szolgГЎlatГЎba, de nem akarlak KirГЎlyudvarhelyen lГЎtni.
Argon nevetett, tompa, ijesztЕ‘ hanggal.
ApГЎd nem ГЎllГtott a szolgГЎlatГЎba, te ostoba kГ¶lyГ¶k – mondta. – Ahogy az Е‘ apja sem. Nekem itt a helyem. Ami azt illeti, mondhatjuk Гєgy, hogy a kirГЎlyok szolgГЎlnak engem.
Hirtelen elЕ‘relГ©pett, Г©s Гєgy festett, mint aki egyenesen Gareth lelkГ©be lГЎt.
– Ez vajon rád is igaz? – kérdezte. – Neked is itt a helyed?
Szavai letaglГіztГЎk Garethet, aki beleborzongott a kГ©rdГ©sbe. Еђ maga is pontosan ebben bizonytalanodott el. Nem tudta, vajon a druida fenyegetГ©snek szГЎnta-e a kГ©rdГ©st.
– Aki vГ©r ГЎrГЎn kerГјl a trГіnra, az vГ©r ГЎrГЎn uralkodik – jelentette ki Argon, Г©s ezekkel a szavakkal rГ¶gtГ¶n hГЎtat is fordГtott, Г©s elindult.
– Várj! – üvöltötte Gareth, már nem akarta, hogy a druida elmenjen, válaszokra volt szüksége. – Ezt meg hogy érted?
Akaratlanul is Гєgy Г©rezte, hogy Argon Гјzenetet sugalmaz neki, miszerint nem fog sokГЎig uralkodni. MuszГЎj volt megtudnia, tГ©nyleg Гgy Г©rtette-e.
Gareth a druida után rohant, ám ahogy közelebb ért hozzá, Argon a szeme láttára kámforrá vált.
A király megperdült, körbenézett, de semmit sem látott. Csupán tompa nevetést sodort felé a szellő.
– Argon! – üvöltötte Gareth.
KГ¶rbefordult, aztГЎn felnГ©zett az Г©gre, vГ©gГјl fГ©l tГ©rdre esett, Г©s hГЎtravetette a fejГ©t. Гљjra felordГtott:
– ARGON!
HETEDIK FEJEZET
Erec, a herceggel, Brandttel meg a herceg tucatnyi emberГ©vel haladt Savaria kanyargГіs utcГЎin, Г©s menet kГ¶zben egyre nagyobb tГ¶meg csatlakozott hozzГЎjuk, ahogy a szolgГЎlГіlГЎny hГЎza felГ© tartottak. A lovag ragaszkodott ahhoz, hogy azonnal talГЎlkozhasson a lГЎnnyal, a herceg pedig szemГ©lyesen akarta elvezetni hozzГЎ. Г‰s a herceg akГЎrhovГЎ ment, mindenki kГ¶vette. Erec kГ¶rГјlnГ©zett, szemГјgyre vette a mГ©retes, egyre nГ¶vekvЕ‘ seregletet, Г©s zavarba jГ¶tt, mi-vel rГЎdГ¶bbent, hogy tГ¶bb tucat emberrel a sarkГЎban fog odaГЎllГtani a lГЎny otthonГЎhoz.
MiГіta elЕ‘szГ¶r meglГЎtta, Erec csakis a lГЎnyra bГrt gondolni. TЕ±nЕ‘dГ¶tt: vajon ki lehet? Hiszen nemes kinГ©zetЕ± leГЎny volt, mГ©gis a herceg udvarГЎban dolgozott. MiГ©rt menekГјlt elЕ‘le a lГЎny fejvesztve? Hogy lehet az, hogy hiГЎba talГЎlkozott szГЎmtalan nemes hГ¶lggyel Г©letГ©ben, ez a lГЎny volt az egyetlen, aki meghГіdГtotta a szГvГ©t?
Erec vilГЎg Г©letГ©ben elЕ‘kelЕ‘ kГ¶rГ¶kben mozgott, maga is egy kirГЎly fia volt, Г©s egy szempillantГЎs alatt Г©rzГ©kelte mГЎsokban a nemesi szГЎrmazГЎst, mГЎrpedig abban a mГЎsodpercben, amint Г©szrevette a lГЎnyt, Г©rezte, hogy a jelenlegi helyzetГ©nГ©l sokkal magasabb pozГciГіt kГ©ne elfoglalnia a tГЎrsadalmi ranglГ©trГЎn. Erec oldalГЎt fГєrta a kГvГЎncsisГЎg, vajon ki lehet a lГЎny, honnan szГЎrmazik, mit keres itt. SzГјksГ©ge volt mГ©g egy esГ©lyre, hogy Гєjabb pillantГЎst vethessen a lГЎnyra, hogy lГЎssa, az elЕ‘bb csak kГ©pzelЕ‘dГ¶tt-e, vagy tovГЎbbra is ugyanГєgy Г©rez.
– A szolgáim azt mondták, a lány a külvárosban él – magyarázta a herceg menet közben.
MikГ¶zben ГЎtsГ©tГЎltak a vГЎroson, az Гєt mindkГ©t oldalГЎn kinyГltak az ablakok, az emberek lebГЎmultak rГЎjuk, megdГ¶bbentek azon, hogy a herceg Г©s a kГsГ©rete a kГ¶znГ©p utcГЎit jГЎrja.
– A lГЎny ГЎllГtГіlag egy fogadГіs szolgГЎlГіja. Senki sem tudja, honnan kerГјlt ide, honnan szГЎrmazik. Csak azt tudjГЎk, hogy egy napon megjelent a vГЎrosunkban, Г©s elszegЕ‘dГ¶tt szolgГЎlГіnak ehhez a fogadГіshoz. Гљgy tЕ±nik, a mГєltja rejtГ©ly.
Befordultak egy újabb mellékutcába, ahogy haladtak, egyre hepehupásabb lett a talpuk alatt a macskakő, a kis épületek egyre közelebb álltak egymáshoz, és egyre elhanyagoltabbak voltak. A herceg megköszörülte a torkát.
– Különleges alkalmakkor alkalmaztam a lányt szolgálóként az udvaromban. Csöndes leányzó, magának való. Senki sem tud róla sokat. Erec – szólt végül a herceg, a lovaghoz fordulva, megfogva a csuklóját –, biztos vagy ebben? Akárki is legyen ez a nő, csak egy közember. Te szabadon válogathatnál a királyság előkelő hölgyei között.
Erec ugyanilyen hevesen nГ©zett vissza rГЎ.
– Muszáj viszontlátnom ezt a lányt. Nem érdekel, kicsoda.
A herceg rosszallГіan csГіvГЎlta a fejГ©t, Г©s mind tovГЎbbmentek, egyik utcГЎrГіl a mГЎsikra kanyarogtak, kГgyГіzГі, szЕ±k sikГЎtorokon haladtak ГЎt. Savaria kГјlvГЎrosГЎba Г©rve egyre nyomorГєsГЎgosabb kГ¶rnyГ©kekre jutottak, az utcГЎkat rГ©szeges alakok tГ¶ltГ¶ttГ©k meg, a fГ¶ldet belepte a mocsok, csirkГ©k Г©s elvadult kutyГЎk kГіboroltak szabadon. Sorra mentek el a kocsmГЎk mellett, a dorbГ©zolГіk kurjongatГЎsa kihallatszott az utcГЎra. RГ©szegek botladoztak elЕ‘ttГјk, mikГ¶zben leszГЎllt az este, Г©s az utcГЎt fГЎklyГЎkkal vilГЎgГtottГЎk meg.
– Utat a hercegnek! – kiáltotta az udvartartás feje, végül előresietett, és nekiállt ellökdösni a részegeket az útból. Az utcák egész hosszában kétes alakok váltak szét előttük, és csodálkozva nézték az elhaladó herceget oldalán Ereckel.
VГ©gГјl elГ©rtek egy szerГ©ny, gipszvakolatГє, magas palatetЕ‘s fogadГіhoz. Гљgy nГ©zett ki, mint amiben legfeljebb Г¶tven ГvГі vendГ©g fГ©rhet el, az emeleten pedig lehetett nГ©hГЎny kiadГі szoba. Az ajtГі ferdГ©n ГЎllt, az egyik ablak betГ¶rt, Г©s a bejГЎrat melletti lГЎmpa alig pislГЎkolt, majdnem csonkig Г©gett mГЎr benne a gyertya. RГ©szegek kiГЎltozГЎsa hallatszott ki az ablakon, ahogy a herceg Г©s kГsГ©rete megГЎlltak az ajtГі elЕ‘tt.
Hogy dolgozhat egy ilyen csodГЎs leГЎny egy ilyen rГ©mes helyen? – tЕ±nЕ‘dГ¶tt Erec elborzadva, mikГ¶zben a benti kiabГЎlГЎst Г©s rГ¶hГ¶gГ©st hallgatta. Megszakadt a szГve, ahogy belegondolt, micsoda megalГЎztatГЎst szenvedhet el a lГЎny ezen a helyen. Nem igazsГЎgos – mГ©ltatlankodott magГЎban. SzentГјl elhatГЎrozta, hogy megmenti innen a lГЎnyt.
– Miért a létező legrosszabb helyre jössz arát keresni? – kérdezte a herceg, Erechez fordulva.
Brandt is a lovaghoz fordult.
– Ez az utolsó esélyed, barátom – mondta. – Egy egész
kastélynyi nemes hölgy vár rád. Erec azonban a fejét csóválta, már elszánta magát.
– Az ajtót! – parancsolta.
A herceg egyik embere előrerohant, és kitárta nekik a fogadó ajtaját. Odabentről úgy áradt az áporodott sör bűze, hogy Erec hátrahőkölt tőle.
A fogadóban a részeg férfiak a pultra dőltek, az asztaloknál üldögéltek, kiabáltak, nevettek, gúnyolódtak, és lökdösődtek. Erec azonnal látta, hogy aljanéppel van dolga, sörhasú, borotválatlan, mocskos ruházatú alakokkal. Egyikük sem volt harcos.
A lovag belépett a helyiségbe, körbenézett, a lányt kereste. El sem tudta képzelni, hogy egy hozzá fogható nő ilyesféle helyen dolgozzon. Arra gondolt, talán rossz fogadóba jöttek.
– Elnézést, uram, egy nőt keresek – szólt Erec a mellette álló magas, nagy darab, pocakos, borostás képű férfihoz.
– Na, ne mondd! – kiabГЎlta a fГ©rfi gГєnyosan. – HГЎt, akkor rossz helyen jГЎrsz! Ez itten nem bordГ©ly. De az is akad a kГ¶zelbe: pont itt szembe van egy, Г©s Гєgy hallom, az ottani nЕ‘cskГ©k minden igГ©nyt kielГ©gГtenek! A fГ©rfi elrГ¶hГ¶gte magГЎt, tГєl harsГЎnyan, Erec kГ©pГ©be nevetett, Г©s tГ¶bb cimborГЎja is csatlakozott hozzГЎ.
– Nem bordélyt keresek – válaszolta Erec komoran –, hanem egy bizonyos nőt, aki itt dolgozik.
– Akkor biztosan a fogadós szolgálólányára gondolsz!
– kiáltotta valaki, egy másik nagy darab, részeg férfi. – Talán ott van valahol hátul, és a padlót súrolja. Kár érte… Bárcsak itt lenne, az ölemben!
A férfiak fennhangon röhögtek, jól szórakoztak a saját vicceiken, Erec pedig elvörösödött a hallottaktól. Szégyellte a lány helyzetét. A puszta gondolat, hogy a lánynak ilyen alakokat kell kiszolgálnia: olyan megalázó volt, hogy szinte fel sem tudta fogni.
– És te ki vagy? – szólalt meg egy másik hang.
Egy fГ©rfi lГ©pett elЕ‘, a tГ¶bbieknГ©l megtermettebb, sГ¶tГ©t szakГЎllГє Г©s szemЕ±, szГ©les ГЎllГє. MogorvГЎn grimaszolt, tГ¶bb durva alak kГsГ©rte. TГ¶bb volt rajta az izom, mint a hГЎj, Г©s fenyegetЕ‘en kГ¶zeledett Erechez, nyilvГЎnvalГіan a terГјletГ©t vГ©dte.
– El akarod lopni a szolgálólányomat? – szegezte neki a kérdést. – Akkor takarodj innen!
A lovag elГ© lГ©pett, Г©s meg akarta ragadni, hogy kidobja.
Erec azonban hosszГє Г©vek kikГ©pzГ©se alatt edzЕ‘dГ¶tt, a kirГЎlysГЎg legnagyobb lovagja volt, Г©s olyan gyors reflexekkel rendelkezett, amiket ez az alak el sem tudott kГ©pzelni. Abban a pillanatban, hogy a fogadГіs Erechez Г©rt, a lovag akciГіba lendГјlt, megszorГtotta a fГ©rfi csuklГіjГЎt, villГЎmsebesen megfordГtotta Е‘t, megragadta az inge hГЎtГЎt, Г©s ГЎtlГ¶kte a helyisГ©gen.
A nagy darab férfi úgy repült el, akár egy ágyúgolyó, és több embert elsodort magával, mind úgy zuhantak a kis terem padlójára, akár a tekebábuk.
Az egész helyiségre csönd borult, mindenki megdermedt, és a szemét meresztette.
– ГњSD! VГЃGD! – kiabГЎltГЎk kГіrusban. A fogadГіs szГ©delegve talpra kecmergett, Г©s ordГtva Erec felГ© vetette magГЎt.
A lovag ezúttal nem várta meg, hogy odaérjen hozzá. Elébement a támadójának, felemelte a karját, és könyökét a férfi képébe vágta, eltörve az orrát.
A fogadós hátratántorodott, aztán összerogyott, fenékre esett a padlón. Erec odament hozzá, talpra húzta, és bármilyen nagy darab is volt a férfi, a feje fölé emelte. Tett pár lépést előre,
aztГЎn elhajГtotta a fГ©rfit, aki ГЎtrepГјlt a fogadГіn, letarolva a fГ©l helyisГ©get.
A fogadóban minden férfi dermedten állt, abbahagyták a kiabálást, elhallgattak, rádöbbentek, hogy nem akárkivel kerültek szembe. A csapos azonban váratlanul kirohant a pult mögül, a feje fölé emelt egy üveget, egyenesen Erec felé tartott.
A lovag jól látta, és máris a kardjára tette a kezét, ám mielőtt kivonhatta volna, Brandt mellé lépett, kirántotta az övébe tűzött tőrt, és a csapos nyakához tartotta.
A fГ©rfi majdnem belerohant a kГ©sbe, Г©pp azelЕ‘tt tor-pant meg, hogy a penge ГЎtdГ¶fte volna a bЕ‘rГ©t. Csak ГЎllt ott, fГ©lelemtЕ‘l tГЎgra nyГlt szemmel, leizzadva, kezГ©ben a feje fГ¶lГ© tartott Гјveggel. Olyan csГ¶nd szГЎllt a helyisГ©gre, hogy a lГ©gy zГјmmГ¶gГ©sГ©t is meg lehetett volna hallani.
– Dobd el! – utasГtotta Brandt. A csapos engedelmeskedett, Г©s az Гјveg szГ©ttГ¶rt a padlГіn.
Erec kivonta a kardját, a fém visszhangozva csendült, és odalépett a fogadóshoz, aki nyögve feküdt a földön. A nyakához szegezte a pengét.
– Csak egyszer fogom elmondani – jelentette ki. – Takarodjon az egész söpredék! Most rögtön! Követelem, hogy beszélhessek a hölggyel! Négyszemközt.
– A herceg! – kiabálta valaki.
Az egГ©sz gyГјlekezet a bejГЎrat felГ© fordult, Г©s vГ©gre felismertГ©k az ajtГі elЕ‘tt, a kГsГ©rete kГ¶rГ©ben ГЎllГі herceget. A csЕ‘cselГ©kben mindenki sietve lekapta a sapkГЎjГЎt, Г©s fejet hajtott.
– Ha a terem nem üres, mire befejezem a mondandómat – közölte a herceg –, mindenkit börtönbe záratok, mégpedig most azonnal. A helyiségben zűrzavar tört ki, ahogy mindenki az ajtó felé sietett, elrohantak a herceg mellett, ki az utcára, félig üres söröskorsóikat ott hagyták, ahol voltak.
– Te is takarodj! – utasГtotta Brandt a csapost, leengedve a tЕ‘rt. HajГЎnГЎl fogva megragadta a fГ©rfit, Г©s kilГ¶kte az ajtГіn.
A helyiségben csupán pillanatokkal ezelőtt még nagy volt a lárma, most viszont üres és néma lett, nem maradt más odabent, csak Erec meg Brandt, valamint a herceg, a leghűbb embereivel együtt. Hangos csattanással vágták be az ajtót a söpredék mögött.
Erec a fogadóshoz fordult, aki még mindig kábultan ült a padlón, vérző orrát törölgetve. Két kézzel megragadta a férfi ingét, talpra rántotta, és leültette az egyik üresen maradt padra.
– Tönkretetted a ma esti forgalmamat – panaszkodott a
fogadós. – Ezért még megfizetsz! A herceg odalépett hozzá, és visszakézből pofon vágta.
– Kivégeztethetnélek azért, mert megpróbáltál kezet emelni erre az emberre! – dorgálta a fogadóst. – Nem tudod, ki ez? Ő Erec, a király legnagyobb lovagja, az Ezüstlovagok bajnoka. Ha akarja, akár ő maga is végezhet veled, most rögtön.
A fogadós felnézett Erecre, és most először ült ki igazán félelem az arcára. Szinte reszketett a padon.
– Erről fogalmam sem volt. Nem mutatkoztál be.
– Hol a lány? – faggatta Erec türelmetlenül.
– HГЎtul, a konyhГЎban takarГt. Mit akarsz tЕ‘le? TalГЎn meglopott tГ©ged? Csak egy hozzГЎm szegЕ‘dГ¶tt szolgГЎlГі. Erec kivonta a tЕ‘rГ©t, Г©s a fГ©rfi nyakГЎhoz tartotta.
– Ha mГ©g egyszer szolgГЎlГіnak merГ©szeled hГvni – fenyegette meg –, elvГЎgom a torkodat. MegГ©rtetted? – kГ©rdezte hatГЎrozottan, a pengГ©t a fogadГіs bЕ‘rГ©re nyomva. A fГ©rfi szemГ©be kГ¶nnyek szГ¶ktek, lassan bГіlintott.
– Hozd ide a lányt, de gyorsan! – parancsolta Erec, azzal talpra rántotta a férfit, és a helyiség túlsó felébe lökte, a hátsó ajtó felé.
MiutГЎn a fogadГіs eltЕ±nt, a konyhГЎbГіl fazekak kongГЎsa Г©s tompa kiabГЎlГЎs hallatszott, majd pillanatokkal kГ©sЕ‘bb kinyГlt az ajtГі, Г©s tГ¶bb nЕ‘ jГ¶tt ki, rongyos ruhГЎban meg fЕ‘kГ¶tЕ‘ben, a konyhai munkГЎtГіl zsГrosan. HГЎrom idЕ‘sebb asszony lГ©pett elГ©jГјk, a hatvanas Г©veikben jГЎrhattak, Г©s Erec egy pillanatra arra gondolt, a fogadГіs talГЎn azt sem tudja, kirЕ‘l beszГ©lt neki.
AztГЎn megjelent egy lГЎny, Г©s Erecnek kihagyott a szГvverГ©se.
Alig kapott levegЕ‘t. Ez a lГЎny volt az, akit keresett.
ZsГrpecsГ©tes kГ¶tГ©nyt viselt, Г©s lehajtotta fejГ©t, szГ©gyellt felnГ©zni. HajГЎt feltЕ±zte, kendЕ‘vel kГ¶tГ¶tte be, arca csupa kosz volt, Erecnek mГ©gis elГЎllt tЕ‘le a lГ©legzete. BЕ‘re ham-vas Г©s tГ¶kГ©letes volt. Magasan ГјlЕ‘ arccsontja volt, finom metszГ©sЕ± vonГЎsokkal, szГ©les Г©s nemes homloka, valamint telt ajka s aprГі orra, amit szeplЕ‘k borГtottak. FejkendЕ‘je alГіl gyГ¶nyГ¶rЕ± szЕ‘ke haj omlott le.
Egy pillanatra fГ¶lnГ©zett Erecre, Г©s nagy, csodaszГ©p szemГ©nek szГne halvГЎnyzГ¶ldrЕ‘l mintha szikrГЎzГі kГ©kre vГЎltott volna a fГ©nyben, aztГЎn ismГ©t vissza. Tekintete a fГ¶ldhГ¶z szegezte a fГ©rfit. Erec meglepetten dГ¶bbent rГЎ, hogy a nЕ‘ mГ©g jobban elvarГЎzsolja, mint amikor elЕ‘szГ¶r meglГЎtta.
A lГЎny mГ¶gГ¶tt megjelent a fogadГіs, a homlokГЎt rГЎncolta, mГ©g mindig a vГ©rt tГ¶rГ¶lgette az orrГЎrГіl. A szolgГЎlГі Гіvatosan lГ©pett elЕ‘re, ki az idЕ‘sebb nЕ‘k kГ¶zГјl, Erec felГ©, Г©s pukedlizett, amikor a lovag elГ© Г©rt. Erec kihГєzta magГЎt, ahogy a herceg kГsГ©retГ©nek tagjai is.
– Uram! – szГіlt a nЕ‘, lГЎgy Г©s Г©des hangja megdobogtatta a lovag szГvГ©t. – KГ©rlek, ГЎruld el, mivel bГЎntottalak meg! Nem tudom, mit kГ¶vettem el, de sajnГЎlom, bГЎrmit is tettem, ami miatt a herceg embereinek ide kellett fГЎradniuk.
Erec elmosolyodott. A lГЎny szavai, hangja: mind Гєj erЕ‘t adott neki. LegszГvesebben egy Г©leten ГЎt hallgatta volna Е‘t.
KinyГєjtotta a kezГ©t, megГ©rintette a lГЎny ГЎllГЎt, felemelte, mГg a szolgГЎlГі gyengГ©d tekintete nem talГЎlkozott a sajГЎtjГЎval. MeglГіdult a szГvverГ©se, ahogy a nЕ‘ szemГ©be nГ©zett. Mintha elveszett volna a tengernyi kГ©kben.
– DrГЎga hГ¶lgyem, semmi rosszat sem kГ¶vettГ©l el. Nem hiszem, hogy valaha is kГ©pes lennГ©l megbГЎntani engem. Nem harag vezetett ide, hanem a szerelem. AmiГіta meglГЎttalak, alig bГrtam mГЎsra gondolni.
A lány láthatóan zavarba jött, a földre sütötte a szemét, pislogott. A kezét tördelte, idegesnek és megrendültnek tűnt. Nyilván nem volt hozzászokva az ilyesmihez.
– Kérlek, hölgyem, áruld el: mi a neved?
– Elistaire – válaszolta a lány alázatosan.
– Elistaire – ismételte Erec. Ennél szebb nevet még soha életében nem hallott.
– De nem értem, mi hasznodra lehet, ha tudod a nevem – tette hozzá a lány halkan, továbbra is a földre meredve. – Te nemes úr vagy. Én pedig csupán egy szolgáló.
– Az Г©n szolgГЎlГіm, hogy pontosak legyГјnk – szГіlt a fogadГіs gonoszul, Г©s elЕ‘relГ©pett. – ElszegЕ‘dГ¶tt hozzГЎm. Г‰vekkel ezelЕ‘tt elkГ¶telezte magГЎt, mГ©ghozzГЎ ГrГЎsban. HГ©t Г©v szolgГЎlatot ГgГ©rt nekem. Г‰n cserГ©be Г©telt Г©s szГЎllГЎst biztosГtok neki. Eddig hГЎrom Г©vet szolgГЎlt le. ГЌgy hГЎt belГЎthatjГЎtok, hogy csak az idЕ‘tГ¶ket vesztegetitek. A lГЎny az enyГ©m. Az Г©n tulajdonom. Nem vehetitek el tЕ‘lem. Az enyГ©m. MegГ©rtettГ©tek?
Erecet olyan gyЕ±lГ¶let Г¶ntГ¶tte el a fГ©rfi irГЎnt, amihez foghatГіt mГ©g soha nem Г©rzett senkivel szemben. LegszГvesebben kardot rГЎntott volna, hogy szГven dГ¶fje, Гgy zГЎrva le az Гјgyet. De bГЎrmennyire is halГЎlt Г©rdemelt a fГ©rfi, Erec nem akarta megszegni a kirГЎly tГ¶rvГ©nyГ©t. ElvГ©gre is minden cselekedetГ©vel a kirГЎlyt kГ©pviselte.
– A király törvénye szent – közölte határozottan a fogadóssal. – Nem áll szándékomban megszegni. Mindazonáltal holnap kezdődik a lovagi torna. És mint minden más férfinak, nekem is jogom van feleséget választani. És én itt és most tudatom, hogy Elistaire-t választom. A jelenlévők felhördültek, döbbenten néztek egymásra.
– Mármint akkor – tette hozzá Erec –, ha a hölgy beleegyezik.
Elistaire-re nГ©zett, zakatolt a szГve, a lГЎny azonban tovГЎbbra sem pillantott fГ¶l. A lovag Гgy is lГЎtta, hogy elpirult.
– Beleegyezel, hölgyem? – kérdezte.
A helyisГ©g elnГ©mult.
– Uram – szólt a nő halkan –, semmit sem tudsz arról, hogy ki vagyok, honnan jöttem, miért vagyok itt. És attól tartok, hogy minderről nem is árulhatok el neked semmit.
Erec Г©rtetlenГјl meredt rГЎ.
– Miért nem?
– Senkinek sem árultam el, mióta csak ide érkeztem. Esküt tettem.
– De miГ©rt? – faggatta roppant kГvГЎncsian a lovag. Elistaire azonban nem emelte fel a fejГ©t, Г©s hallgatott.
– Igazat mond – szólalt meg az egyik idősebb szolgáló. – Soha nem árulta el nekünk, ki ő. Vagy hogy miért van itt. Nem hajlandó elárulni. Évek óta hiába próbáljuk kifaggatni.
Erec kГvГЎncsisГЎgГЎt vГ©gtelenГјl felcsigГЎzta a lГЎny, de ez csak mГ©g titokzatosabbГЎ tette Е‘t a szemГ©ben.
– Ha nem tudhatom meg, ki vagy, akkor hát nem fogom tudni – jelentette ki. – Tiszteletben tartom az esküdet. Ám ez nem változtat az irántad érzett szerelmemen. Hölgyem, bárki is vagy, ha megnyerek minden viadalt, akkor téged választalak jutalmamként. Téged, a királyság összes hölgye közül. Ismét megkérdezem: beleegyezel?
Elistaire a földre szegezte a szemét, és a feszülten figyelő Erec látta, hogy könnyek gördülnek le az arcán. A lány váratlanul sarkon fordult, és kiszaladt, visszamenekült a konyhába, és becsukta maga mögött az ajtót. Erec csak állt ott, döbbent csöndben, mint mindenki más. Azt sem tudta, hogy értelmezze ezt a reakciót.
– Látod, csak vesztegeted az idődet, meg az enyémet is
– mondta a fogadós. – A lány nemet mondott. Most már
menjetek innen! Erec homlokrГЎncolva nГ©zett rГЎ.
– Nem mondott nemet – szólt hozzá Brandt. – Nem is válaszolt.
– Joga van átgondolni a dolgot – vette a védelmébe a lányt Erec. – Elvégre is ez komoly kérdés. Hiszen ő sem ismer engem.
A lovag nem mozdult, tűnődött, hogy mit tegyen.
– Ma éjszakára itt maradok – jelentette ki végül. – Egy szobát akarok a lányé közelében. Reggel, mielőtt kezdetét veszi a torna, még egyszer a beleegyezését fogom kérni. Ha igent mond, és nyerek, akkor feleségül veszem. Ez esetben ki fogom váltani őt az itteni szolgaságból, és magammal viszem.
A fogadГіsnak nyilvГЎnvalГіan nem fЕ±lГ¶tt a foga ahhoz, hogy szГЎllГЎst adjon Erecnek, de nem mert ellenkezni; Гgy hГЎt megfordult, Г©s kiviharzott a szobГЎbГіl becsapva maga utГЎn az ajtГіt.
– Biztos, hogy itt akarsz maradni? – kérdezte a herceg.
– Gyere vissza velünk a kastélyba! Erec komolyan bólintott.
– Még soha életemben nem voltam ennyire biztos semmiben.
NYOLCADIK FEJEZET
Thor leugrott, a levegЕ‘t hasГtotta, fejjel elЕ‘re zuhant a TЕ±z TengerГ©nek tajtГ©kzГі vize felГ©. A habokba Г©rt, lesГјllyedt, elmerГјlt a vГzben, Г©s megrettenve Г©rezte, milyen forrГі a vГz.
A felszГn alatt Thor egy pillanatra kinyitotta a szemГ©t, de rГ¶gtГ¶n meg is bГЎnta. MindenfГ©le furcsa, ronda tengeri bestiГЎt lГЎtott meg, kicsiknek, nagyoknak egyarГЎnt szokatlan Г©s torz volt a kinГ©zete. Hemzsegett tЕ‘lГјk az ГіceГЎn. Thor imГЎdkozott, hogy meg ne tГЎmadjГЎk, mielЕ‘tt elГ©rhetne az egyik csГіnak menedГ©kГ©be.
ZihГЎlva tГ¶rt a felszГnre, Г©s azonnal kГ¶rГјlnГ©zett, fuldoklГі tГЎrsГЎt keresve. Г‰szrevette a fiГєt, Г©pp idЕ‘ben: szerencsГ©tlen kapГЎlГіzott, el-elmerГјlt, Г©s nГ©hГЎny mГЎsodpercen belГјl biztosan megfulladt volna.
Thor a fiГє mГ¶gГ© Гєszott, ГЎtfogta a mellkasГЎt, Г©s tempГіzni kezdett vele, Гјgyelve, hogy mindkettЕ‘jГјk feje a vГz fГ¶lГ¶tt maradjon. VakkantГЎst Г©s nyГјszГtГ©st hallott, Г©s amikor odafordult, dГ¶bbenten pillantotta meg Khront. Az ГЎllat nyilvГЎn beugrott utГЎna. A pГЎrduc mellГ© Гєszott, vinnyogva taposta a vizet, mГg Thorhoz nem Г©rt. A fiГє rГ©mesen Г©rezte magГЎt, amiГ©rt ilyen veszГ©lybe sodorta Khront, ГЎm nem volt szabad keze, Г©s semmit sem tehetett a pГЎrduckГ¶lyГ¶kГ©rt.
Thor prГіbГЎlt nem kГ¶rbenГ©zni, nem figyelni a vГ¶rГ¶sen habzГі vizet, a furcsa lГ©nyeket, amelyek egyre csak felbukkantak-eltЕ±ntek kГ¶rГјlГ¶tte. Egy rusnya, lila, nГ©gykarГє Г©s kГ©tfejЕ± lГ©ny tГ¶rt a felszГnre a kГ¶zelben, a fiГєra sziszegett, majd lesГјllyedt a mГ©lybe. Thor megborzongott.
Megfordult, Г©s Г©szrevett egy csГіnakot, Гєgy hГєszmГ©ternyire tЕ‘le. Vadul kezdett Гєszni a csГіnak irГЎnyГЎba, hevesen taposva a vizet, fГ©l karral a tГЎrsГЎt fogva. A mГЎsik fiГє hadonГЎszott meg kiabГЎlt, ellenГЎllt, Г©s Thor fГ©lt, hogy mindkettЕ‘jГјket lerГЎntja a vГz alГЎ.
– Maradj nyugton! – ordГtotta Thor, remГ©lve, hogy a tГЎrsa hallgat rГЎ.
A mГЎsik vГ©gre lehiggadt. Thor egy pillanatra megkГ¶nynyebbГјlt, amГg csobbanГЎst nem hallott, Г©s arrafelГ© nem fordГtotta a fejГ©t: egy Гєjabb bestia bukkant fГ¶l mellette, egy kisebb lГ©ny, sГЎrga fejjel Г©s nГ©gy polipkarral. SzГ¶gletes volt a feje, Г©s egyenesen odaГєszott Thorhoz, acsargott, egГ©sz testГ©ben vibrГЎlt. Гљgy festett, akГЎr egy tengerben Г©lЕ‘ csГ¶rgЕ‘kГgyГі, bГЎr a feje ahhoz tГєl kockaszerЕ± volt. Thor felkГ©szГјlt arra, hogy a rГ©m meg fogja harapni, ГЎm az hirtelen kinyitotta a szГЎjГЎt, Г©s tengervizet kГ¶pГ¶tt rГЎ. A fiГє pislogott, megprГіbГЎlta kikГ¶nnyezni a vizet.
A bestia köbe-körbe úszott körülöttük, Thor pedig még nagyobb erőbedobással tempózott a csónak felé, még gyorsabban igyekezett menekülni.
SikerГјlt is egyre kГ¶zelebb Г©rnie a csГіnakhoz, ГЎm hirtelen egy mГЎsik lГ©ny tГ¶rt felszГnre a kГ¶zelГ©ben. A teste hosszan elnyГєlГі Г©s narancssГЎrga volt, csГЎprГЎgГіjГЎt csattogtatta, Г©s tucatnyi kis lГЎbbal kapГЎlГіzott. HosszГє farka is volt, amivel megГЎllГЎs nГ©lkГјl csapkodott. Гљgy festett, akГЎr egy felГЎgaskodГі homГЎr. A vГz felszГnГ©n siklott, akГЎr egy vГzi poloska, Г©s zГјmmГ¶gve igyekezett Thor felГ©, majd oldalra fordult, Г©s odacsapott a farkГЎval. A fiГє karjГЎt talГЎlta el, Thor kiГЎltott a fГЎjdalomtГіl.
A bestia ide-oda cikГЎzott, Гєjra meg Гєjra lecsapott rГЎ. Thor legszГvesebben kivonta volna a kardjГЎt, hogy megtГЎmadja a szГ¶rnyet, ГЎm csak fГ©l karja volt szabadon, azzal pedig tempГіznia kellett.
Khron mellГ© Гєszott, megfordult, Г©s a lГ©nyre vicsorgott, Гєgy morgott, hogy az embernek felГЎllt a szЕ‘r hГЎtГЎn. A pГЎrduc fГ©lelmet nem ismerve indult el a bestia felГ©, megijesztve a furcsa szerzetet, ami eltЕ±nt a vГz alatt. Thor megkГ¶nynyebbГјlten sГіhajtott fel, amГg a rГ©m hirtelen felszГnre nem bukkant a mГЎsik oldalГЎn, Г©s ismГ©t felГ© nem csapott. Khron odafordult, Г©s ГјldГ¶zЕ‘be vette a bestiГЎt, prГіbГЎlta elkapni, a fogГЎt csattogtatta, de mindig elhibГЎzta.
Thor Гєszott a halГЎlos veszГ©ly elЕ‘l, rГЎdГ¶bbent, hogy csak Гєgy menekГјlhet meg, ha kijut a tengerbЕ‘l. Mintha egy Г¶rГ¶kkГ©valГіsГЎgon ГЎt kellett volna gyorsabban Гєsznia, mint valaha Г©letГ©ben, de vГ©gre elГ©rt a csГіnakhoz, ami vadul hГЎnykolГіdott a hullГЎmokon. Amint odajutott, kГ©t lГ©giГіs tГЎrsa, idЕ‘sebb fiГєk, akik soha egy szГіt sem szГіltak Thorhoz meg a barГЎtaihoz, mГЎr vГЎrtak rГЎ, hogy segГtsenek neki. BecsГјletГјkre legyen mondva, hogy ГЎthajoltak a csГіnak peremГ©n, Г©s a karjukat nyГєjtottГЎk Thornak.
A fiГє elЕ‘szГ¶r a bajba jutott tГЎrsГЎt segГtette be a csГіnakba, feltolta a tГ¶bbiek felГ©. A kГ©t idЕ‘sebb lГ©giГіs megragadta a fuldoklГі karjГЎt, Г©s felrГЎntottГЎk magukhoz.
Thor ezutГЎn Khron hasa alГЎ nyГєlt, Г©s kihajГtotta Е‘t a vГzbЕ‘l, fel a csГіnakra. A pГЎrduc talpon landolt, hangosan kaparta a csГіnak deszkГЎit, csГ¶pГ¶gve Г©s remegve csГєszkГЎlt a fГЎn. TehetetlenГјl vГ©gigcsГєszott a csГіnak vizes aljГЎn egГ©szen a legvГ©gГ©be. UtГЎna rГ¶gtГ¶n fogta magГЎt, megfordult, Г©s visszarohant a szemkГ¶zti peremhez, Thort keresve. MegГЎllt a csГіnak szГ©lГ©n, lenГ©zett a vГzbe, Г©s vakkantott.
IfjГє gazdГЎja felnyГєlt, megfogta az egyik fiГє kezГ©t, Г©s mГЎr Г©pp behГєzta volna magГЎt a csГіnakba, amikor hirtelen Г©rezte, hogy valami erЕ‘s, izmos csavarodik a bokГЎja Г©s combja kГ¶rГ©. HГЎtrafordult, lenГ©zett, Г©s elГЎllt a szГvverГ©se, amikor megpillantotta, hogy egy Г©lГ©nkzГ¶ld, tintahalszerЕ± lГ©ny karja tekeredik a lГЎbГЎra.
Thor felordГtott a fГЎjdalomtГіl, amikor a szГ¶rny fullГЎnkjaival a hГєsГЎba mart.
A fiú rádöbbent, hogy ha nem tesz valamit, de gyorsan, akkor vége. Szabad kezével lenyúlt az övéhez, kivont egy rövid tőrt, lehajolt, és a bestiába döfte. Ám a rémség karja olyan vastag volt, hogy a penge még csak át sem szúrta.
Thor ezzel csak feldГјhГtette a lГ©nyt. Hirtelen felszГnre bukkant a feje. ZГ¶ld volt, szem nГ©lkГјli, Г©s hosszГє nyakГЎn kГ©t szГЎj Гјlt, egyik a mГЎsik fГ¶lГ¶tt, borotvaГ©les fogsorait csattogtatta, Г©s Thor felГ© hajolt. A fiГє Г©rezte, hogy elszorul a lГЎbГЎban a vГ©rkeringГ©s, Г©s tudta, hogy sГјrgЕ‘sen cselekednie kell. IdЕ‘sebb tГЎrsai hiГЎba prГіbГЎltГЎk megtartani, Thor karja lassan kicsГєszott a kezГјk kГ¶zГјl, Г©s kezdett visszasГјllyedni a vГzbe.
Khron egyre csak nyГјszГtett, felborzolta a szЕ‘rГ©t, kihajolt a csГіnakbГіl, mintha kГ©sz lett volna menten a vГzbe vetni magГЎt. ГЃm mГ©g a pГЎrducnak is tudnia kellett, hogy semmi Г©rtelme megtГЎmadnia ezt a szГ¶rnyet.
Az egyik idЕ‘sebb fiГє kihГєzta magГЎt, Г©s azt kiГЎltotta:
– BUKJ LE!
Thor lehajtotta a fejГ©t, Г©s a tГЎrsa elhajГtott egy lГЎndzsГЎt. A fegyver a levegЕ‘t hasГtotta, ГЎm elvГ©tette a cГ©ljГЎt, ГЎrtalmatlanul elrГ¶ppent a bestia mellett, Г©s elmerГјlt a vГzben. A lГ©ny tГєl vГ©kony volt, Г©s tГєlsГЎgosan gyors.
Khron hirtelen kiugrott a csГіnakbГіl, visszavetette magГЎt a vГzbe, kitГЎtotta a szГЎjГЎt, Г©s Г©les fogait a lГ©ny hГЎtГЎba mГ©lyesztette. ErЕ‘sen rГЎharapott a szГ¶rnyre, nem eresztette, jobbra-balra rГЎngatta.
ГЃm lehetetlen kГјzdelem volt: a lГ©ny tГєl vastag bЕ‘rЕ±, tГєl izmos volt. A rГ©msГ©g egyik oldalrГіl a mГЎsikra dobГЎlta Khront, majd vГ©gГјl elhajГtotta magГЎrГіl a vГzbe. KГ¶zben egyre erЕ‘sebben szorГtotta Thor lГЎbГЎt; satuba fogta a fiГєt, aki mГЎr alig kapott levegЕ‘t. A karok borzasztГіan martГЎk a bЕ‘rГ©t, Г©s Гєgy Г©rezte, a lГ©ny menten letГ©pi a lГЎbГЎt.
Egy vГ©gsЕ‘, kГ©tsГ©gbeesett erЕ‘feszГtГ©ssel Thor elengedte a tГЎrsa kezГ©t, ugyanazzal a lendГјlettel megfordult, Г©s az Г¶vГ©n lГіgГі rГ¶vid kardГ©rt nyГєlt.
De nem bГrta idЕ‘ben kivonni; nem talГЎlt fogГЎst, lecsГєszott a csГіnak oldalГЎn, Г©s arccal elЕ‘re a vГzbe zuhant.
Г‰rezte, hogy a rГ©msГ©g elrГЎngatja, egyre messzebb a csГіnaktГіl, ki a nyГlt tengerre. A bestia maga utГЎn hГєzta, egyre gyorsabban, Г©s mikГ¶zben Thor tehetetlenГјl kinyГєjtotta a kezГ©t, figyelte, ahogy a csГіnak eltЕ±nt a messzesГ©gben. Mire Г©szbe kapott, Г©rezte, hogy a rГ©m a felszГn alГЎ rГЎntja, le a mГ©lybe, a TЕ±z TengerГ©nek legmГ©lyГ©re.
KILENCEDIK FEJEZET
Gwendolyn egy ГіriГЎsi rГ©ten szaladt, az apja, MacGil kirГЎly mellett. A lГЎny kicsi volt mГ©g, talГЎn tГzГ©ves, Г©s az apja is sokkal ifjabb volt. RГ¶vid szakГЎllГЎban mГ©g nem lГЎtszottak az Е‘sz szГЎlak, amik kГ©sЕ‘bbi Г©letГ©ben jelentek meg, Г©s a bЕ‘rГ©n sem mutatkoztak rГЎncok, fiatalos Г©s derЕ±s volt az arca. A fГ©rfi boldog Г©s gondtalan volt, felszabadultan nevetett, mikГ¶zben kГ©zen fogta a lГЎnyГЎt, Г©s ГЎtszaladt vele a rГ©ten. Ez volt az Г©desapa, akire Gwen emlГ©kezett, akit ismert.
Az apja a karjába kapta, a vállára emelte, és újra meg újra megpördült vele, egyre hangosabban nevetett, a lány pedig hisztérikusan kacagott. Teljes biztonságban érezte magát édesapja karjában, és azt akarta, hogy az együtt töltött idő soha ne érjen véget.
De amikor az apja letette, valami furcsa tГ¶rtГ©nt. A napsГјtГ¶tte dГ©lutГЎn egyszeriben alkonyatba fordult. Amikor Gwen lГЎba visszaГ©rt a talajra, mГЎr nem a rГ©t virГЎgai kГ¶zГ© lГ©pett, hanem sГЎrba sГјppedt egГ©szen bokГЎig. Atyja a sГЎrban fekГјdt, a hГЎtГЎn, a lГЎnytГіl Гєgy egy mГ©terre, most mГЎr idЕ‘sebb volt, sokkal idЕ‘sebb, Г©s nem bГrt felkelni. A koronГЎja mГ©g messzebb hevert, a sГЎrban csillogott.
– Gwendolyn! – zihГЎlta a fГ©rfi. – LeГЎnyom! SegГts!
Kiemelte kezГ©t a sГЎrbГіl, kГ©tsГ©gbeesetten nyГєlt a lГЎny felГ©.
Gwen azonnal a segГtsГ©gГ©re akart sietni, odarohant volna hozzГЎ, hogy megragadja a kezГ©t. ГЃm a lГЎba egyszerЕ±en nem mozdult. LenГ©zett, Г©s lГЎtta, hogy a sГЎr megszГЎradt kГ¶rГјlГ¶tte, megkemГ©nyedett, berepedezett. A lГЎny egyre csak rГЎngatta a lГЎbГЎt, prГіbГЎlt kiszabadulni.
Gwen pislogott, Г©s a kastГ©ly mellvГ©djГ©nГ©l talГЎlta magГЎt, lenГ©zett KirГЎlyudvarhelyre. Valami nem stimmelt. Ahogy lepillantott, a lГЎny nem a szokГЎsos pompГЎt Г©s ГјnnepsГ©get lГЎtta, csak egy hatalmas temetЕ‘t. Ahol egykor KirГЎlyudvarhely csodГЎs fГ©nyЕ±zГ©se terГјlt el, most friss sГrok sorakoztak, ameddig a szem ellГЎtott.
LГ©ptek hallatszottak, Г©s a lГЎnynak elГЎllt a szГvverГ©se, ahogy megfordulva egy orgyilkost pillantott meg, aki fekete csuklyГЎs kГ¶penyben kГ¶zeledett felГ©. A fГ©rfi futГЎsnak eredt, hГЎtravetette csuklyГЎjГЎt, groteszk arcot tГЎrva fГ¶l: fГ©l szeme hiГЎnyzott, a helyГ©n vastag, egyenetlen heg hГєzГіdott. Acsargott, felemelte fГ©l karjГЎt, benne egy csillogГі tЕ‘rrel, aminek markolata vГ¶rГ¶sen izzott.
A támadó túl gyorsan mozgott, Gwen nem tudott időben reagálni. Ahogy az orgyilkos teljes erővel készült beledöfni a tőrt, a lány felkészült a halálra.
A penge vГЎratlanul megГЎllt, csupГЎn centikre Gwen arcГЎtГіl, Г©s amikor a lГЎny kinyitotta a szemГ©t, az apjГЎt pillantotta meg, ott ГЎllt elЕ‘tte, holttestkГ©nt, elkapva az orgyilkos karjГЎt. Addig szorГtotta a tГЎmadГі kezГ©t, amГg az el nem ejtette a tЕ‘rt, aztГЎn a vГЎllГЎra kapta a fГ©rfit, Г©s lehajГtotta a mellvГ©drЕ‘l. Gwen hallotta a fГ©rfi ГјvГ¶ltГ©sГ©t, ahogy a mГ©lybe zuhant.
Г‰desapja megfordult, Г©s rГЎmeredt. OszladozГі kezГ©vel hatГЎrozottan megragadta a lГЎny vГЎllГЎt, Г©s szigorГє arckifejezГ©ssel nГ©zett rГЎ.
– Itt nem vagy biztonságban – intette. – Nem vagy biztonságban! – üvöltötte, és ujjai olyan erősen mélyedtek a lány vállába, hogy Gwen felkiáltott.
A kirГЎlylГЎny sikoltva Г©bredt fГ¶l. FelГјlt az ГЎgyban, kГ¶rГјlnГ©zett a szobГЎjГЎban, Г©s egy tГЎmadГіra szГЎmГtott.
Ám semmi más nem vette körül, csak csend, a hajnal előtti sűrű, néma csend.
Izzadva, hevesen zihГЎlva kiugrott az ГЎgybГіl, Г©s csipkГ©s hГЎlГіingГ©ben jГЎrkГЎlt fel-alГЎ a szobГЎjГЎban. Odasietett egy kis kЕ‘tГЎlhoz, Г©s vizet locsolt az arcГЎba Гєjra Г©s Гєjra. A falnak dЕ‘lt, Г©rezte a kЕ‘padlГі hidegГ©t a talpa alatt ezen a meleg nyГЎri reggelen, Г©s megprГіbГЎlta Г¶sszeszedni magГЎt.
Az álom túlságosan is valóságosnak érződött. Gwen érezte, hogy több volt puszta álomnál. Valódi üzenet, figyelmeztetés volt az édesapjától. A lány sürgető késztetést érzett, hogy elhagyja Királyudvarhelyet, méghozzá most rögtön, és soha ne jöjjön vissza.
Tudta, hogy ez olyasmi, amit nem tehet meg. Г–ssze kellett szednie magГЎt, muszГЎj volt Г©sznГ©l lennie. ГЃm valahГЎnyszor csak pislogott, az Г©desapja arcГЎt lГЎtta maga elЕ‘tt, Г©s fГјlГ©be csengett az intГ©se. MuszГЎj volt tennie valamit, hogy lerГЎzza magГЎrГіl az ГЎlmot.
Gwen kinГ©zett az ablakon, lГЎtta, hogy az elsЕ‘ nap Г©ppen most kel fГ¶l, Г©s eszГ©be jutott az egyetlen hely, ami segГthet visszanyernie a lГ©lekjelenlГ©tГ©t: a KirГЎly-folyГі. Igen, pontosan oda kellett mennie.
Gwendolyn Гєjra meg Гєjra elmerГјlt a KirГЎly-folyГі dermesztЕ‘ hideg forrГЎsaiban, orrГЎt befogva sГјllyedt a vГzbe. A felsЕ‘bb forrГЎsok alatt megbГєjГі, sziklГЎbГіl kivГЎjt, kis, termГ©szetes medencГ©ben ГјldГ¶gГ©lt, amit mГ©g gyermekkГ©nt fedezett fel, Г©s azГіta is rendszeresen felkeresett. Az ГЎramlat alГЎ dugta a fejГ©t, Г©s sokГЎig ott tartotta, Г©rezte a fejГ©re zГєdulГі, a hajГЎn vГ©gigfolyГі hideg vizet, Г©rezte, ahogy megmossa, megtisztГtja csupasz testГ©t.
KislГЎnykГ©nt egy szГ©p napon rГЎbukkant erre az eldugott helyre, ami egy facsoporton belГјl bГєjt meg magasan a hegyen: ezen a kis, sГk rГ©szen lelassult a folyГі ГЎrja, Г©s mГ©ly, bГ©kГ©s tГі jГ¶tt lГ©tre. A lГЎny feje fГ¶lГ¶tt a folyГі vize a tГіba zubogott, alatta pedig tovГЎbb ГЎradt lefelГ© a hegyoldalon. ГЃm itt, ezen a fennsГkon, a vГz sodra nagyon enyhe volt. A medence mГ©ly volt, a sziklГЎk felГјlete sima, Г©s a hely olyan rejtetten bГєjt meg, hogy a kirГЎlylГЎny nyugodtan fГјrdЕ‘zhetett meztelenГјl. NyГЎron szinte minden reggel eljГ¶tt ide, amint felkelt a nap, hogy rendezze a gondolatait. PlГЎne az ilyen napokon, mint a mai, amikor az ГЎlmai nem hagytГЎk nyugodni – mГЎrpedig ez gyakran megesett –, ez a hely volt az egyetlen menedГ©ke.
Gwen nehezen tudta eldönteni, vajon csupán álmot látott-e, vagy tényleg annál többről volt szó. Honnan tudhatta volna, ha egy álom üzenet vagy figyelmeztetés? Honnan tudhatta volna, hogy csak az elméje játszik vele, vagy esélyt kapott a cselekvésre?
A felszГnre bukkant, belГ©legezte a meleg nyГЎri reggel levegЕ‘jГ©t, a kГ¶rГјlГ¶tte lГ©vЕ‘ fГЎkon csicsergЕ‘ madarakat hallgatta. A sziklГЎnak dЕ‘lt, nyakig elmerГјlt a vГzben, a tГіban lГ©vЕ‘ kiszГ¶gellГ©sen ГјldГ¶gГ©lt, Г©s gondolkodott. Kidugta a kezГ©t a vГzbЕ‘l, megmosta az arcГЎt, aztГЎn hosszГє, vГ¶rГ¶sesszЕ‘ke hajГЎba tГєrt. LenГ©zett a vГz kristГЎlytiszta felszГnГ©re, amiben tГјkrГ¶zЕ‘dГ¶tt az Г©g, a mГЎr felkelЕ‘ben lГ©vЕ‘ mГЎsodik nap, a tГі fГ¶lГ© hajlГі facsoport valamint Gwendolyn arca. KГ©ken csillogГі mandulaszeme visszanГ©zett rГЎ a fodrozГіdГі vГztГјkГ¶rbЕ‘l. ApjГЎt lГЎtta a sajГЎt tekintetГ©ben. Elfordult, megint az ГЎlmГЎra gondolt.
Gwen tudta, hogy veszГ©lyes KirГЎlyudvarhelyen maradnia, hiszen az udvar tele volt orgyilkosokkal, kГ©mekkel, cselszГ¶vГ©ssel, plГЎne most, hogy Gareth lett a kirГЎly. A bГЎtyja kiszГЎmГthatatlan volt. BosszГєszomjas. ParanoiГЎs. Г‰s nagyon, de nagyon irigy. Mindenkiben fenyegetГ©st lГЎtott, fЕ‘leg Gwenben. BГЎrmi megtГ¶rtГ©nhetett. A lГЎny tudta, hogy az udvarban nincs biztonsГЎgban. Senki sem volt ott biztonsГЎgban.
De Gwen nem akart menekГјlni. RГЎ kellett jГ¶nnie, hogy ki Г¶lte meg az apjukat, Г©s ha Gareth volt az, akkor addig nem hagyhatta el az udvart, amГg a bГЎtyja el nem nyerte mГ©ltГі bГјntetГ©sГ©t. A lГЎny tudta, hogy atyja szelleme addig nem nyugodhat, amГg el nem fogjГЎk a gyilkosГЎt. MacGil kirГЎlynak egГ©sz Г©letГ©ben az igazsГЎg volt a jelszava, Г©s ha valaki, hГЎt Е‘ aztГЎn megГ©rdemelte, hogy halГЎla utГЎn igazsГЎgot szolgГЎltassanak neki.
Gwen ismГ©t Steffenre gondolt, Г©s mindarra, amit neki meg Godfrey-nak mondott. Biztos volt benne, hogy a fiГє titkol valamit, Г©s eltЕ±nЕ‘dГ¶tt, vajon mi lehet az. Hitt ab-ban, hogy a szolga idЕ‘vel talГЎn magГЎtГіl is megnyГlik. De mi lesz, ha nem? A lГЎny Гєgy Г©rezte, sГјrgeti az idЕ‘, hogy megtalГЎlja apja gyilkosГЎt, de fogalma sem volt, hol keresse.
Gwendolyn végül felkelt a tóban lévő üléséről, kiment a partra, meztelenül didergett a reggeli levegőn, elbújt egy vastag fatörzs mögé, és felnyúlt a törülközőért, amit egy ágra akasztott, mint mindig.
Ám ahogy megfogta volna a törülközőjét, döbbenten fedezte fel, hogy eltűnt. Csak állt ott, meztelenül, vizesen, és egyszerűen nem értette a dolgot. Biztos volt benne, hogy szokás szerint a faágra akasztotta a törülközőt.
MikГ¶zben Г©rtetlenГјl, reszketve toporgott, Г©s prГіbГЎlta megГ©rteni, mi tГ¶rtГ©nhetett, vГЎratlanul neszt hallott a hГЎta mГ¶gГјl. Olyan sebesen jГЎtszГіdott le minden, hogy alig hallotta meg Gwen a zajt, pillanatokkal kГ©sЕ‘bb mГЎr el is akadt a szГvverГ©se, mert rГЎdГ¶bbent, hogy egy fГ©rfi ГЎll mГ¶gГ¶tte.
A tГЎmadГіja tГєl gyors volt, hogy a lГЎny bГЎrmit is tehessen ellene. MГЎsodpercek alatt mГ¶gГ¶tte termett a fГ©rfi, aki fekete kГ¶penyt Г©s csuklyГЎt viselt, akГЎrcsak az ГЎlmГЎban lГЎtott alak. HГЎtulrГіl megragadta Gwent, csontos kezГ©vel az arcГЎhoz kapott, Г©s a szГЎjГЎra tapasztotta a tenyerГ©t, elfojtva a lГЎny sikolyait, mikГ¶zben erЕ‘sen szorГtotta Е‘t. MГЎsik kezГ©vel ГЎtfogta Gwen derekГЎt, magГЎhoz hГєzta a lГЎnyt, elemelve a lГЎbГЎt a talajrГіl.
Конец ознакомительного фрагмента.
Текст предоставлен ООО «ЛитРес».
Прочитайте эту книгу целиком, купив полную легальную версию (https://www.litres.ru/pages/biblio_book/?art=43695607) на ЛитРес.
Безопасно оплатить книгу можно банковской картой Visa, MasterCard, Maestro, со счета мобильного телефона, с платежного терминала, в салоне МТС или Связной, через PayPal, WebMoney, Яндекс.Деньги, QIWI Кошелек, бонусными картами или другим удобным Вам способом.
Если текст книги отсутствует, перейдите по ссылке
Возможные причины отсутствия книги:
1. Книга снята с продаж по просьбе правообладателя
2. Книга ещё не поступила в продажу и пока недоступна для чтения